Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Nem politikai, revindikáló szándékkal, hanem kizárólag csak néprajzi értelemben teljes joggal ide számíthatjunk azokat a magyar, leginkább dohánykertész népelemeket is, amelyek a Városból közösségben kivándorolva szintén részt vettek a történelmi Délvidék, Bánát, — középkori, felújított nevén Temesköz — újjáépítésében. Ismeretes, hogy a néprajzi kutatás látóhatárába Kálmány Lajos helyezte ó'ket. Kiszakadt népünkben — ha már halványodóban is — még mindig él a városi származásnak, Kálmány Lajos szavaival Ős-Szegedhez való tartozásnak tudata. Már maga az, hogy a város az ő számára mindig Szeged városa, ha lakóhelyéhez, tanyájához más városok esetleg közelebb is esnek. Tömörkény jellemző' példabeszédet örökít meg

13 egy idegen csendőr és egy törzsökös szegedi hajós között : „— Honnan jön? — Hát innen a város alul. — Micsoda város alul? Sok város van felülró'l idáig. — Van ménkű. Hát van Becse, van Kanizsa, van Tétel, van Zimony, van Belegrád. De Tétel az Tétel, a Zimony az Zimony, a Belegrád az Belegrád. Város csak egy van, akit így tisztölünk : a szögedi város." Kálmány egyik Tiszahegyesen gyűjtött balladának egy részletét helyesen magyarázza

14 hasonlóképpen: Tisza be nem vötíe, Partjára kitötte. Ära gyütt egy hajóslegény, Hajójába vöt te. Az városra vitte, Ming y á dobra verte: Kié, kié ez a legény, Hajómba mögölve ... Szeged városa tanyai népünk számára is a haza. Ezt íróink is már régebben észrevették. „A haza — írja

15 századunk legelején Tömörkény — a tanyai embernek mindig a Város, vagyis Szeged, melytől mérföldekre esik, és amely vámmal zárja el magát tó'lük. A tanya, ahol született, ahol élt, és ahol meg fog halni, az csak elő." „Erró'l az előró'1 — írja

16 máshol — akár külön értekezést lehetne írni... Mert ez a kint való nép, valami negyvenezer lélek, soha nem nevez mást hazának, csak a szüló'várost, amelybó'l kiszármazott. Ha azt mondja, hogy: hazamögyök, akkor azt mondja, hogy : a városba mögyök. Ha ellenben bárhonnan a tanyája felé megy, akkor azt mondja : mögyök eló'. Kérdezd meg a lánytól a tanyaudvarban : hát az apád merre van? Azt mondja rá: oda van eló' — ami annyit jelent, hogy bent van a tanyaházban. Tegyük még hozzá, ha a tanyai ember azt mondja, hogy otthon vót, az annyit jelent, hogy bent időzött Szeged városában." A korábbi időkből még Sebők Zsigmond tanúságtételét

17 is idézhetjük : „A tanyai ember, ha azt mondja : hazamegyek — ezen nem azt érti, hogy a tanyáját, családját keresi föl, hanem a várost, a tulajdonképi Szegedet. Neki itt van otthon, még akkor is, ha idebenn se háza, se birtoka... A tanyaiak ha hazamennek, már tudniillik a tanyára, ahol laknak, élnek, ezt egyszerűen csak így fejezik ki: gyerünk elő. A haza szó már más fogalomnak van lefoglalva, amely nagyobb a tanyaház szűk kerületénél..." 13 Tömörkény /., Három színjáték 36. 14 Kálmány, II, 174. 15 Tömörkény /., Gerendás szobákból 94. 16 Tömörkény /., Gerendás szobákból 182. 17 Sebők Zs., A tanyák világából. Haza. SzN. 1885, 1551. sz. 56