Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Zauner Richárd vidékünkön addig ismeretlen nemes fajták : olaszrizling, pirosveltelini, kövidinka meghonosításával szerzett érdemeket. A birtoknak majd felerészébe csemegeszőlő, főleg saszla került. A karó alkalmazásával a művelés fejlettebb módjára is áttérnek. Innen ennek az új eljárásnak, illetőleg szőlőkultúrának karósszöllő, úri szőllő népies megkülönböztetése a parasztszöllő hagyományos gondozási módjától. Érdemes külön is kiemelnünk, hogy a saszlaszőlő különleges, szoros csomagolását dél-tiroli, Meran vidékéről szerződtetett lányok végezték, majd Bécsbe irányították. Onnan küldöttek szét a habsburgi monarchia minden részébe. A kivitel folyton szélesebbkörű lett. A telep vezetői a birtokukban maradt szőlő gondozásában igen sok szegényparaszt napszámost is foglalkoztattak, akiktől komoly, igényes, lelkiismeretes munkát követeltek meg. Ennek néhány év múlva az lett az igen üdvös következménye, hogy a maguk pár holdján a maguk szőlőcskéjét is hasonlóan a legszakszerűbb eljárás szerint művelték meg. Ezzel azután az ide települt szegedi kisparasztok érdeméből és az ő ösztönző példájuk nyomán, sokszor az ő tovavándorlásuk, vállalkozó szellemük, törhetetlen munkakedvük gyümölcseként a szabadkai, bácsalmási, halasi, pusztamérgesi, üllési, soltvadkerti modern kisparaszti szőlőkultúra is kibontakozhatott. Ezekről a gócokról máshol még többet is mondunk. A királyhalmi telep vetette meg az őszibarack modern piaci exportra termelésének alapjait is. Ezt a környező kisparaszti tanyagazdaságok fokozatosan szintén átvették. Zauner Richárd később megvált a részvénytársaságtól, mert Ormódiék nem nézték jószívvel, illetőleg drágálták újabbnál újabb kezdeményezéseit, kísérleteit. Utána Szentkút pusztán, a mai Petőfiszálláson ültetett magának 4 hold szőlőt és ezzel az itteni parasztságnak is példaképül szolgált. Közben más, nagyobb birtokosok, bérlők számára is telepített. így Pitricsom pusztán, a Pallavicini uradalom Landesberg nevezetű szegedi bérlőjének 40 holdat, amely szintén ösztönző hatással volt a környező sándorfalvi, sövényházi kisparasztokra.

34 Zauner helyét Ormódi mellett egyébként Sághy László foglalta el, aki Baranyából származott. Eredetileg kádármester volt, de tanfolyamokon elismert borászati szakemberré képezte ki magát. Nagy érdeme van a pusztamérgesi szőlőkultúra megteremtésében és gyors fölvirágoztatásában.

35 — További kezdeményekre (Szatymaz, Üllés stb.), részletkutatásokra még nagy gondot kell fordítanunk. A szőllő szó jelenti magát a gyümölcsöt, termést, de azt a helyet is, ahol megterem. Ez utóbbinak egyébként szőllőfőd a teljesebb neve. A régi szőlőtelepítéseknek — mint láttuk — szöllőhögy, egyszerűen csak hogy a neve. A szőlő igen gondos művelést kíván, ezért mondja a régi példabeszéd : a szőllőnek a kapa a bikája. Az élő szőlőbokrot, szőlőnövényt szöllőtőke, beszéd közben töke néven emlegetik. Ha a szél elhordta körülötte a homokot, akkor a tőke nyakas. Fő gyökere a vezérgyökér, ebből sarjadzik ki több ódalgyökér. Ezek mélyen a földbe hatolnak. A talaj szintjén vagy nagyon sekélyen bújik meg a talajban a sarjgyökér. Ezt az újítás munkája során a kapával kivágják. Nincs is erre szükség, mert ha elszaporodnék, akkor erre támaszkodnék a szőlőnövény és szárazságban nem tudná ellátni a tőkét nedvességgel. A vezérgyökérnek és oldal gyökérnek zavartalanul kell kifejlődnie. 34 Mindezekre nézve fő forrásunk ifj. Zauner Richard (1887—1965), akinek történelmi műveltsége, emlékezőtehetsége egyéb alkalmas kútfők híján, a folyamat megrajzolását lehetővé tette. 35 Bővebben Pusztamérges falu jellemzésénél. 575