Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Ezért a szérűben tárolták egész éven át a szalmát, polyvát. Ide hordták be a szántóföldről és rakták kúpokba a kukoricaszárat. Innen esetenként csak annyit hoztak be a kocsiderékban a jószágnak, amit az istállópadláson könnyen el tudtak raktározni. Az otthoni készletet tehát sűrű időközökben a szérűből egészítették ki. A szérűskertbe hordták ki időnként a háznál fölgyülemlett trágyát is. Itt rakásban várta a tavaszt, amikor eljött a poszmatolás, vagyis a szántóföldre hordás ideje _ A gabonakereszteket kellő időben, július hónap folyamán a cséplés színhelyére, a szérűskertbe kellett szállítani. Ez a búzahordás, gabonahordás, röviden hordás^. A hordás rendesen két gazda összeszövetkezésével történt. Azé került hamarabb sorra, akinek szérűtükréhez előbb ért oda a cséplőgép. Egy kétlovas kocsira 6—8 keresztet szoktak rakni. Kellett hozzá két vendégódal: a kocsi két oldalához hosszában kötéllel odaerősített rúd, mert így több kévét lehet fölrakni, továbbá két körösztfa: a vendégoldalakra lőcsöknél átfektetett rövidebb rúd, azonkívül két kuka: horogalakú, mintegy 50 cm hosszú fagamó, amelynek segítségével a megrakott kocsit lekötötték, és végül két kocsikötél: a felrakott keresztek lekötésére szolgáló hosszú, erős kötél. A kocsikötél egyik végét arra használják, hogy gúzskötéssel a vendégoldalt a kocsi oldalához kössék vele. Ennek a kötésnek vendégódalgúzs neve is hallható. A kocsiderékbe 10 kévét raktak, majd az első lőcsök előtt és a hátsó lőcsök mögött átfektetik a kereszfákat. Ezek is tartják a két vendégoldalt. Most a másik kereszt vállkévéit a vendégoldalakra rakják sorban egymás mellé, jó szélesen. A kerek kévéket a sarkokra, a laposabbakat a sorközbe. Mikor a kocsi elejét mindkét oldalon középig megrakták, akkor kibéllelik. Erre a kereszt aljára rakott lapos kévék a legalkalmasabbak. Elöl 3—5 kévét tesznek tövével előre aszerint, hogy milyen mély a bele. Azután a hátulsó kévéket teszik föl, és befelé haladva, a sort mindkét oldalon kiegyenesítik. Majd hátul bélelnek úgy, mint elöl. Most a kéve töve természetesen hátul van. Ezután a közepét bélelik ki. Az elejét úgy, hogy a kalászok az első bélkévére, a hátulját pedig úgy, hogy itt a kalászok a hátsó bélkévére fekszenek. Ha még ezután is maradna a kocsi középső részén lyuk, azt még néhány kévével kitöltik, hogy a rakomány közepe is olyan magas legyen, mint a két vége. Nem szabad túlságosan bélelni, mert akkor az egész szétcsúszik. A szélső sorokba egyik-egyik oldalon 9—10 kéve gabona fér, míg a belébe 10—20 kévét raknak, aszerint, hogy milyen széles és milyen hosszú a rakomány. Ilyen eljárással 3—5 sor gabonát raknak a kocsira, majd lekötözik. A hányó, tanyai nevén tallós, aki a kévét feladogatja, feldobja a kocsikötelek szabad végét a kocsin álló rakó kezéhez. Ez fölhúzza és ellenkező irányban hátul dobja le. így tehát a két kötél a rakomány tetején keresztezi egymást. Most a kukákat 8 alakjára emlékeztető, szorító kötéssel erősítik a kötélre a rakomány hátuljának felső kévéinél. Ez alatt a hányó mindkét kötél végét a saroglyához, de inkább a hátulsó keresztfához köti le. A rakó felhúzza a kötél öblét, amilyen feszesre csak bírja, és beleakasztva a kuka gamójába, visszadobja a hányónak. A hányó megfogja a kötél húzószárát, és jól belekapaszkodva, feszesen tartja. A rakó ezalatt a kocsi elejére megy, a kötelet megfogja, jól előretapossa a terhet, és húzza a kötelet fölfelé, amennyire csak bírja. Amikor jó nagy öblöt húzott, akkor ezt mondja: no most! Erre a hányó jól meghúzza a kötelet. A rakó tovább húzogatja, és no még jeladással húzásra biztatja a hányót. A kocsi elején és közepén is jól meghúzza a rakó a kötelet, és amikor már olyan feszes, hogy nem lehet tovább húzni, akkor a hányó 59 A leírásban Molnár Imre segített. 557