Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
akkor nem ilyen kalászok termőitek mint most, hanem végig kalász vót az egész szál. De hogy Ádám állhatalan vót, hosszú kapanyelet csinált, hogy tovább érjön. Azt is elnézte az Úristen neki. Hanem osztán másik esztendőben, még^ többet akart, kilépőit a körbül. Mikor kilépőit, kapált, odalépött az Úristen: nohát Ádám, nem vagy betelve avval, amit adtam. A maradékod se teljön be soha! Azúta a búza nem teröm annyit, mind azelőtt termött. Most mán vetheti az embör az egész fődet. Húzhat, vonhat mint a ló, mégse ölég. Magyarkanizsán már az ördög bírja rá Ádámot, hogy többet vessen egy barázdánál, amennyit Isten meghagyott neki. A szalma azonban nem termett végig szemet, mint azelőtt, hanem csak félig. Az ördög még ekkor sem nyughatott az embertől. Rávette, hogy még többet vessen. Azután az történt, hogy ilyen kis kalászt termett mint manapság. A búza hosszú szárához képest rövid kalászáról, a szegedi tájon több változatban is ismeretes monda 30 így szól: régön nagy búzatermés vót. Egész Véig tele vót a szár kalásszal. Akkor még az embörnek ásni köllött, nem szántani. Az Isten mögmutatta az embörnek, hogy möddig ássa, mert ha tovább ási, akkor sëm terem több búza. Az embör nem ölégödött mög, a kalászt ledörgölte rúla. Úgy osztán Szent Pétör fogta mög a kalászt fölülrű, hogy a kutyák, macskák számára hagyja mög az Isten. Akkó monta az Atyaisten: no embör, látom ölégödetlen vagy, nem ölég az a főd, amöliket adtam, ne is ölégödj mög soha! Úgyis van, akarmönnyi födje van az embörnek, mindég többet kéván. Más tanyai magyarázat szerint az Úristen nem akart a kalászból semennyit sem hagyni. Szent Péter megkapott egy marék kalászt, hogy legalább a kutyák, macskák számára maradjon. Abból élünk mi is, ami a kutyáknak maradt. Népünk megfigyelte a búzanövény egyéb sajátosságait is. A magyarszentmártoniak mesélték Kálmány Lajosnak, 31 hogy a búzában van két jel. Mikor Krisztus Urunk átment a vízen, talált egy lovat meg egy szamarat. A ló a búzán legelt. Amikor Krisztus Urunk azt mondotta neki, hogy vigye át a vízen, a ló így felelt: várjál, majd először jól lakok! No, egyél is, még az utolsó percedben is! Ezzel átkozta meg. Amikor a búzaszentelés ideje van, meg lehet látni, hol harapta el a ló : minden sáson van egy szakajtás. Itt harapta el a ló. Akkor azután a szamár vitte át, éppen a nádba harapott. Akkor mondta Krisztus Urunk: áldott légy, a szemétdombon is kitelelj! A másik jel a búza székében van. Ez azóta van benne, mikor az asszony azt a tisztátalanságot cselekedte, hogy a gyermekét tisztította föl vele. Akkor lett a székje fehér. Azelőtt kék volt és végig kalász volt. Ami a búzaszemet 32 illeti, máig élő tisztes hagyomány szerint Jézus képe van rajta. A szőregiek szerint 33 a búzán Jézus képe van rajta. Akkor került rá, amikor Veronika kendőjébe törölte magát. így szólt: örökül szívetökben tartsátok, möghagyom a képemet kinyeretökön is, kinyernek valótokon is. „Jézus Krisztus Urunk minden búzaszemen ott van, mondja a nép, az asszonya különösen — írja 34 a hagyomány ismeretében Tömörkény —, mert ténybeli dolog, hogy a búzaszem legtöbbjén valami jelzés van. Vagy az alján, vagy a tetején, már 30 Uo. Magyarszentmihályról. 31 Uo. 37. 32 A búzához fűződő, Ipolyi Arnold hagyatékában olvasható babonás hiedelem szerint a hideglelést úgy kell orvosolni, hogy bolhát tűre tűzünk és vele kilenc szem búzát visszafelé olvasunk Vagyis: a bolha 9, azután a búza lesz 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1. Majd a búzát és bolhát vízzel kell leönteni. Ha a leszűrt vizet a hideglelős megissza, baját elveszti. 33 Kálmány L., Világunk alakulásai 27. 34 Tömörkény /., Förgeteg János mint közerő 73. 34 A Móra F. Múzeum Évk. 75. II. 529
