Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

lóg ékes végével lefelé. így a hátsó pár nem gabalyodhat a láncba. Újkígyóson az első pár lovat a csatlólánc végére akasztott erős, keresztalakú hámfába fogják be, amelynek körösztös hámfa, röviden körösztös az itteni neve. A szántáshoz külön szántógyöplű, tápaiasan madzaggyöplű kellett: a rendes szíjgyeplőnél hosszabb kendergyeplő. Ennek végén volt a ló zabiájára, fejlőjére akasztható vaskapocs, amelyet a kötélverők karabiner néven emlegetnek. A szántóustor szokottnál jóval hosszabb szíjával, esetleg nyelével az egymás után fogott jószágot is el lehet érni. Ha ökröket hajtottak, akkor az ostornak négyellő volt az alsótanyai neve. Érdemes megemlítenünk, hogy a múlt század kedvelt vasekéje, a vidacseke a a kalocsai származású Vidais Istvánnak (1802—1883) alkotó kezéből került ki,

26 aki Szegeden volt lakatosinas, egyben a piarista rajziskola növendéke. Itt a derék Illyés Ágoston tanár fölismerte és fejlesztette mechanikus készségét. Nyilván a híres szegedi lakatosoktól is sokat tanult. Az ötvenes években Pálfy Sándor alsóvárosi kovácsmester is feltűnik különleges ekéivel,

27 amelyeket próbaszántáson is bemutatott. Jellemzésük, sajnos, nem maradt ránk. A századforduló táján a szakeke, vagyis Sack-rendszerű gyári eke vált általánossá. Századunkban terjedt el jógazdáknál a kettőseke, amelynek gerendelyére két ekevas van szerelve, és így egyszerre két barázdát hasít, húz. Három ló szükséges hozzá. A búza nyilván legtiszteltebb növényünk. A hiedelmeknek és hagyományoknak olyan gazdag szövevénye övezi, amelyhez talán csak a szőlőé fogható. A búza kiváltságos jelentőségét mindjárt az a számos okkereső monda, legenda igazolja, amely a búzanövény, búzaszem természetrajzi sajátosságait akarja megmagyarázni. A búza teremtését, emberek táplálására rendelését a Kálmány Lajostól följegyzett szőregi monda

28 költői tömörséggel így adja elő: mikor az Úristen mögteremtötte a világot, mög a füveket, mög a búzát is, arra mönt Szent Pétörrel. Aszongya Szent Pétör: Uram, teremtőm, hát ez mi lösz? Ez nem olyan, mint a többi! Aszonta az Úristen: nohát lögyé búza! Ráadta az áldást. De elvetnek! — mondja a búza. Szaporodj— felelt az Úristen. Hidegöt-melegöt szenvedők! Szaporodj! Azok-fázok! Szaporodj! Fölnövök! Szaporodj! A meleg nap mögéresztel! Szaporodj! A szömeim mind kisülnek! Szaporodj! Elös vasakkal neköm gyünnek! Szaporodj! A lábomat elvagdalják! Szaporodj! Csomóba gyűrnek! Szaporodj! Erőssen lekötöznek! Szaporodj! Összeraknak! Szaporodj! Szétszönnek! Szaporodj! Fölhajingálnak! Szaporodj! Zsákba tösznek! Szaporodj! Bekötöznek! Szaporodj! Mögráznak! Szaporodj! Mögrostálnak! Szaporodj! Kű alá tösznek! Szaporodj! Összetörnek! Szaporodj! Hétször is mögtörnek! Szaporodj! Mögszitálnak! Szaporodj! Összegyúrnak! Szaporodj! Mögsütnek! Szaporodj! De kétször is mögsütnek! Fogyj! A hosszú búzaszár végén a kalász feltűnően rövid. A szőregi monda

29 ezt a jelenséget így magyarázza : mikor kiűzte az Isten a paradicsombul Ádámot, mögparancsolta néki, hogy vére verítékével keresse a kinyerit. Kapát adott néki, hogy kapálja körül magát, de ki ne lépjön. Csak ahogy áll, az ölég lösz neki esztendőn át. Ölég is vót, mert 26 Gelléri M., A magyar ipar úttörői. Budapest 1887, 63. 27 A gazdasági gépek és eszközök kiállítása és próbaszántás. SzH. 1860, 35, 36. sz. 28 Kálmány L., Világunk alakulásai 19. 29 Uo. 34. 528