Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

patinggúzs is. 1728. Kiss Ferencné Szabó Jancsit Makón megrontotta volt, de ugyan maga meg is gyógyította az patinggúzzsal.^ A másik rész maga a tulajdonképpeni eke. Részei arra a szögletes rúdra vannak szerelve, amelynek göröndő a neve. Régebben volt olyan vaseke is, amelynek még fagerendelye volt. Hátsó végére van erősítve a két ekeszarv : ezeket markolja meg, aki szánt. A bal szarvhoz simul egy kis vaság, amely fektetésnél — ez mindig bal felé történik — a szarv kímélésére szolgál. Ezért ennek Tápén csúszó neve is hallható. A gerendelyen foglal helyet az üsztőketartó. Ebbe kerül az üsztöke néven emlegetett vasvégű bot az ekevasnak időnként a földtől való megtisztítására. Szintén a gerendelyen, a hátsó részen van az öntöttvasból készült ekefej. Erre van rászerelve az ekekormány, kormányvas, röviden kormány. Ha finom acélból készül, akkor acélkormány, tükörkormány, Alsótanyán pedig még döntő neve is hallható. A kormányra alul kerül a lapos, éles ekevas, szántóvas, lapisvas, öreg tápaiak ajkán nád, mert olykor meg kell a kovácsnál nádalni, vagyis acéloztatni, megborítani. A kormány azt a földet hátára fordítja, amelyet az ekevas fölhasított. Leghátul van még a függőlegesen elhelyezett csúszó, azaz eketalp, amelyen az eke a földben tovacsúszik, és amely szintén a gerendelyből ágazik ki. A gerendely középtáján van a csoroszlyagúzs, csoroszlyatartó néven emlegetett vaspánt segítségével odaerősített csoroszlya: majdnem függőleges, alján kiélezett vasrúd, amely az ekevas előtt belehasít a földbe. Számos eke jobb szarván még a kúcstartó is látható a csavarokat erősítő ekekúcs számára. Az ekerészek majlátfalvi nevei közelebbi értelmezés nélkül : ekefej vagy ekekapa, csoroszla, kormány, kormányvas, ködök, ködökcsavar, ösztöke, eketisztító. Őszi szántás idején újabban a jobb gazdák a grúber, grubber nevű modern talajművelő eszközt is az ekére szokták szerelni. Sajátos eszköz az ekeló, Mindszenten ekebak, gólyaláb, tápai nevén csuszkó: hosszú, V-alakú erős faág, amely nagy sárban, amikor a kocsit nem akarják befogni, taliga vontatására szolgál. Olykor még a lóvezető gyereket is elbírja. Bár különbséget tesznek ököreke, és lóeke között, öregek szerint csak a befogásban volt eltérés közöttük. Ugyanis az ökörekénél a húzóláncot a tézslához, a lóekénél pedig a hámfához akasztották. Valamikor azonban az ököreke, tápaiasan ökröseke inkább faeke volt, míg a vaseke és ló nyilván a gabonatermelés fokozódásával egyszerre jelentkező jelenség. Az ökröket a helyes irányba vezetni is kellett. Ezt rendesen gyerek végezte, akinek ökörszöm volt a tanyai, ökrész pedig a tápai neve. A szájkosár, ökörszájkosár vasdrótból készült kosárféle volt, amelyet sokan a szántó ökör szájára húztak, hogy megakadályozzák vele a jószágoknak a zöld növényszár után való kapkodását. Olykor a ló szájára is került.

25 Jellegzetes hajdani példabeszéd : fekvő ökrön nem szánthat az ember, vagyis legyünk mindig munkára készen. A lóval szántás legtöbbször két egymás mellé fogott lóval történik. Amint mindszentiek mondják: a hajszás a borozdás, a csás pedig a vezetőló. A hajszás kötőfékjét a csás nyakához kötik. Olykor azonban, amikor vizes, nedves a föld, hogy a lovak lába minél kevesebb hantot verjen, egymás után is fogják őket. Ennek előfogat a neve. Egylovas gazdák, főleg rokonok, komák szövetkezni szoktak egymással. A nehéz vagy száraz földön három, illetőleg négy lóval is szántanak. A harmadik lovat a kisafához fogják. A négy lóval való szántás rendjét szabályozza a most megkívánt vontatólánc, csatlólánc néven emlegetett, és a taligarúdba akaszott láncot tartó V-alakú tápai nyaklófa : a hátsó pár nyakába erős madzaggal felkötik, közöttük 24 Reizner IV, 385. 25 Múzeumunkban is látható. Fényképünk erről készült. 527-