Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Az egyes városrészek gazdaságait egyesítette a mezeitársulat. Ennek már zászlaja is volt. A mezei munka sikeréért, áldásért társulati misét szolgáltattak, amely Alsóvároson áldozócsütörtökön történt. A népkörből a gazdák zászlóik alatt vonultak át a templomba. A tisztesebb tagok égő fáklyával állottak a szentélyben. Utána közös ebéden vettek részt. Ha valamelyikük meghalt, a társulat szintén zászló alatt, fáklyás menetben, majd gyászmisével adta meg neki a végső tisztességet. Mindebből kitűnik, hogy gazdáink sokat átmentettek társulatukba a régi céhesség világából. Társulataink egyébként máskor alig adtak életjelt magukról. Országgyűlési választások idején azonban itt is megindult a korteskedés. A képviselőjelöltek szívesen fizettek áldomást a vendéglőssel való előzetes egyezség alapján, ha a választók eljöttek meghallgatni őket. Egészen a második világháborúig ősgyűlés színhelye is volt egy-egy ilyen társulati helyiség. Törvényhatósági és országgyűlési választások idején összecsődítették az embereket és borozgatás közben, de a kortyes, azaz kortes had céltudatos irányítása mellett közfelkiáltással megállapodtak, hogy melyik pártra és kire fognak szavazni. Az őszi mélyszántás általában Szent Mihály és Szent András között történik. Ha utána gabona is kerül a földbe, akkor úgy is mondják, hogy mag alá szántanak, A szántásnak több módja van. Ha hajszra szántanak, másként szétszántanak, széjjelszántanak, Tápén szétvetnek, szétvettetnek, alsótanyai szóval széthányatnak, akkor a munkát a föld két hosszanti szélén kezdik, és úgy haladnak beljebb, összébb. Amikor összeérnek, akkor a föld közepén a középborozda keletkezik. Ha meg csára, másként cületre, sövényháziasan cselőre, Tápén csára szántanak, ismét más szóval rászántanak, összeszántanak, összevetnek, összevettetnek, akkor először a föld közepét hasítják végig, majd a barázdákat egymásra fordítják. Ha itt a szántás kissé partosán sikerül, akkor szójárásuk szerint bogárhátra szántanak. Osszeszántásnál olykor szokásos a borozdacsóva kitűzése, a kicsóvázás is: ez hosszú, földbeszúrt botra kötött szalmacsóva, amelynek az a célja, hogy a szomszéd földjét eL ne szántsák, illetőleg, hogy egyenesen haladjanak. A rosszul szántott barázdának egyébként vakborozda a neve, amely legtöbbször úgy keletkezik, hogy a ló kitér a helyes irányból. A vizes földben végzett szántás a mindszentiek szerint

19 szalonnás: sziklássá keményedik. További munkálata igen nehéz. Ha jó mélyen szánt valaki, akkor a tápaiak szerint az alsó embörökig szánt. Aki már elvégezte a szántást, az beszánt. A szántásban lévő föld végének forgó a neve. Ezt a lovak annyira letapossák, hogy utoljára keresztben újra kell szántani. A szántás befejezésének tápai neve szeges. A földet mindkét végén keresztirányban beszántják, beszegik. Érdemes azt is megemlítenünk, hogy a citökfőd, csucskafőd, tápaiasan csúcsfőd néven emlegetett, háromszögben keskenyedő földdarabnak tréfás neve: lóbolondító, mert szántás közben a lónak sűrűn kell rajta fordulnia. 19 Mindszenti adatainkat Tóth Emma, A hagyományos paraszti gazdálkodás mindszenti ismeretanyaga és szókincse с honimereti pályamunkájából merítettük. 524