Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

hogy a földrészt „szántóvető őseink a szomszédéból a parcella közepén, a népforgalomtól legtávolabb eső részén suttyomban egyszerűen elszántani akarták, amit — a ha te úgy, én is úgy elve szerint — a barázdás szomszéd is megcselekedvén, minden vallási mozzanat belejátszása nélkül kialakult a parcella félhold figurája." Gyanakodhatunk azonban archaikus, matriarchalis hagyományokra, a Földanya kultuszára is. A félhold egyébként a Boldogasszony alsóvárosi ősi kegyképén is föltűnik. Annak ellenére azonban, hogy a szegedi határban egyes ősi földtagok félhold alakúak, népünk a hold helyett szívesebben és általánosabban használja mértékül a lánc szót. A lánc, kislánc, magyarhold 1200, a nagylánc, másként katasztrális hold 1600, az Alsótanyán emlegetett bácskai lánc viszont 2000 négyszögöl, népiesen vadrát, kadrát, szögöl. Ószentiván (Tiszasziget), Újszentiván, Térvár határában több efféle dűlőnévvel találkozunk: Hatvanlánc, Nyócvanlánc, Százlánc. Öregek úgy emlékeznek rá, hogy ezek a hajdani kamarabirtokokból a faluk népének időnként eladott egységek voltak, amelyeken azután a helybeli gazdák vagyoni erejükhöz képest megosztoztak. Idősebb, főleg tanyai népünk nyilván még a hatósági földmérést és telekkönyvezést megelőző idők hagyományaként manapság is beszél vékás és zsákos földről. Régebben, de tanyán olykor ma is, a föld nagyságát így szokták kifejezni: egyvékás, vékás föd '400 négyszögöl föld', vagy háromvékás szöllö 'olyan szőlő, amelynek akkora a területe, hogy három véka gabona (1 véka = 31 liter) kellene a bevetéséhez', egyébként 1200 négyszögöl. A négyvékás föld Újkígyóson másként egyköblös föd. Az egyzsákos főd megfelel négyvékás szántónak, azaz egy katasztrális holdnak. Hasonlóan beszélnek két zsákos, négy zsákos földről is. A név tehát itt is a szükséges vetőmag mennyisége után keletkezett. Régi paraszti mértékegység volt a dülőfőd, röviden dűlő is. Ennek Tömörkény hallomása szerint 20 lépés volt a szélessége, 240 lépés meg a hossza. Szajánban 164 négyszögöl számít egy dűlőnek, ami nagyjából az előbbivel egyezik. A XVIII. században a nap is előfordul mértékül. 1775. Adtam minden esztendőre két-két napi szántó földet. Ez nyilván akkora földdarabot jelentett, amelyet két nap alatt meg lehetett szántani. A tájnak jellegzetes, régebbi nagyobb birtokegységei a numerus és a pajor. Ezekről a temesközi kirajzásoknál szóltunk bővebben. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a numerus, nomërus, nom'éra dohánykertészeink között járta, és helyenként váltakozva, 14—29 hold belsőséget, szántót, esetleg legelőt jelentett. A pajor Tiszaszentmiklóson 32 holdból állott, a tápai nagyságát nem sikerült megállapítani. A földrajzi közelség miatt említjük csak meg, hogy a nem szegediekből települt Dorozsma redemptus népe körében járta a kötél is, amely mintegy 30 katasztrális holdból álló, több helyen: feketeföldön, homokon, legelőn kimért birtokegységet jelentett.

14 A szegedi parasztság körében ez a mérték nem volt használatos. A szőlőföldeket másként mérték. Népies alapegység máig az út, azaz szőlősor a föld szélességében. Az utakat & paszta foglalja kisebb egységbe, táblába. Az 1813. évi Árszabás írja: Vintzellérnek vagy is esztendős Kapásnak esztendei fizetése minden pasztáiul, mely 100 utat 50 tőkével számítván foglal magába, kész pénzben 8 forint. A szó ma is él, de értelme módosult. Egyrészt jelenti a különböző szőlőfajtákat elválasztó utat egy szőlőbirtokon belül, másrészt azt a mintegy 30 szőlőút után következő szélesebb gyalogutat, ahova szüretkor az edényeket rakják. 14 Györy J., A dorozsmai „egy kötél" föld. NNy. 1930, 295; Vö. még Zádori K., A dorozsmai birtokviszonyokról. SzH. 1881 195. sz. 521