Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A lúdgégével való varázslat előfordul a boszorkánypörökben. 1735. Az lúg gégé­jét kivévén, azt tüzes szántóvasra tette, mondván: valamiképpen az lúdnak az gégéje az lúdban tagadhatatlan szólásában, úgy aki az pénzt ellopta, el ne tagadhassa. 152 A pulyka meghonosodásának szegedi körülményeit nem ismerjük. Miután neve­lése sok gondoskodást kíván, népünk hosszú ideig nem élte. Jelentősége az utolsó jó félszázadban, elsősorban a tanyai homokon bontakozott ki, egyes exportvállalatok, így a halasi Schneider, a szabadkai Hartmann és Cohnen, népiesen angol asszony, a szegedi Hűtőház részvénytársaság elsősorban a szegedi tanyákról, továbbá nyugatabbra, a halasi földre vándorolt szegedi népünk nevelésé­ből elégítették ki az angolok karácsonyi pulykaszükségletét. Ez azután visszahatott polgárságunkra, sőt parasztnépünkre is : mind többen esznek pulykát a mi vidékün­kön is a karácsonyi ünnepeken. Készítik levesnek, paprikásnak, pecsenyének. A pulyka levágott véres fejével Harkakötönybe települt népünk a szemölcsöt söpri, dörgöli a föld felé. A pulyka minél magasabban szeret éjszakázni. Nem szeretnek födött helyen, ezért tanyai udvarokban szabadon álló, házilag készített meggyszedő székre emlé­keztető faalkotmány szolgál nekik pihenőül. Régi szűcseink leginkább kihegyezett, tintába mártott pulykatollal szerették a díszítések helyét a bőrön kirajzolni. A pulyka ingerlékeny jószág. Pajkos gyerekek ezt szokták feléje mondogatni: szöbb apává, mint a pulyka. A pulykának rúd a lába, rúd, rúd, rúd. Teljesebb változata: szöbb a páva, mint a pulyka, mert a pulyka taknyos orú, de a páva arany tallú. Rúd, rud, rud, rudl Rúd a lába, rud, rud, rud! 153 Közben füttyögnek is neki. Pulykahívogató : púja, púja, másként puj, púja. Ismeretes néhány szólás is. Aki nem tudta a rábízott feladatot elintézni, a tápaiak szerint mögötte a pulykát. Abból a férfiból, aki kisebb a feleségénél, a po­kolba pulykapásztor lösz. A szeplős ember olyan, mint a pulykatojás. A galambról más, alkalmasabb összefüggésben már szólottunk. Méhészkedés A méh, szokottabb szegedi alakjában méhecske, Tápén méhe képzetköre és hiedelemvilága igen gazdag. Ez arra mutat, hogy népünk mindennapi életében, háztartásában régebben sokkal nagyobb volt a jelentősége, mint amióta a cukorfo­gyasztás általánossá vált. Nagykőrös város tanácsa Szögedi Varga Tamástól 104 pint mézet vásárolt 46 dénárjával, tehát 47 forint 84 dénárért. 154 A régi szőregiek úgy tudták, hogy a méhek a Boldogasszony szívéből, magyar­szentmártoni magyarázat szerint pedig a könnyeiből származnak. 155 Kálmány erről többet nem jegyzett föl. Népünk nyelvhasználatában a méh az emberhez hasonlóan möghal és nem pusztul, nem döglik, mint a többi állatok. A terjániak szerint amikor az Úristen méhet teremtett, az ördög is hozzáfogott, de az övé légy lett. Az Úristen elment hozzá megnézni, hogy az ő méhe milyen. Kérdezte, hol van, amit takarítanak, gyűjtenek. Megmutatta neki őket, a kaptárban 152 Reizner, IV, 506. 153 Kálmány, III, 111. 154 HódOkm. I, 220. 165 EA. 2807, 2814. 51 Î

Next

/
Thumbnails
Contents