Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A gyöngesajtot tiszta padláson cserép- vagy nádtető alatt polcra rakják. Naponta gondosan forgatják. Amikor puhulni kezd, egymásra raknak kettőt-hármat, amelyek össze is érhetnek. Ha szita alatt érik a sajt, akkor nem lesz benne kukac. Hanem borítják le, akkor a sajtlégy beoltja, és millió apró nyüzsgő, pattogó kukac jelenik meg benne. Van, aki kukacosan szereti a sajtot, és kenyérre kenve, jóízűen fogyasztja. Kitűnő borkorcsolya. Akadnak, akik pálinkával locsolják, és ezzel űzik ki a kukacot. Mások a szita alatt egyenletesen érlelt sajtot kedvelik. A szamárhús, csacsihús olykor változatosság kedvéért került a juhászok bográcsába. Öregek a szamárzsir ízét is dicsérik. Szívesen főztek vele. Jószágok a ház körül: disznó, kecske A disznó a kisparaszti, kispolgári háztartásoknak egyik legfontosabb jószága. A disznótartás szegedi múltjáról szóló régebbi adataink igen szórványosak. Az 1522. évi tizedjegyzék Disznóverő, ,herélő, miskároló' családneve mintha a házi, családi nevelésre utalna, ahol nem a tenyésztésen, hanem a hizlaláson, közvetlen családi ellátáson van a hangsúly. Amíg ugyanis a ló-, marha-, juhtartásra már a középkorból aránylag bőségesen vannak adataink, addig a disznóról hallgatnak a források. Ez természetesen csak annyit jelent, hogy nem volt nagyobb gazdasági jelentősége. A törökök vallási tilalomból tartózkodtak a disznóhús, zsír fogyasztásától* ami nyilván nem kedvezett a ráják, szegedi magyarok disznótartásának sem. így a tápai defterekből kitűnik, hogy 1550-ben 345 volt az összeírt disznók száma. 1585-ben 242, 1670-ben pedig 214-re csökkent.

106 Alighanem a Biblia világnézete: az ószövetségi zsidóknak a disznótól való megtartóztatása, a gonosz lelkeknek Jézustól a disznócsürhébe igézése magyarázza, hogy a boszorkányműveletekben éppen a disznóval kapcsolatosak a mi szemünkben a leggusztustalanabb hiedelmek. így azok a szépségek, amelyeket a boszorkányok mutogattak, később disznóürülékké változtak. 1728. Minden szépséget mutattak: mihelyst elment az ember, minjárt juhszarrá, disznószarrá változott. Szó esik egy rontás elhárításáról is. 1731. Ludas Molnárné meglátván említett fatens megrontatott lányát, mondotta, hogy boszorkányok által rontatott meg. Azután circiter kétszer, sit venia sörtétes ganéjával megfüstölte... és valamit segített rajta.

108 Kálmány Lajos szőregi följegyzése szerint, ha bűbájosokról beszélgetünk, hogy ne ártsanak, utoljára ezt kell mondani: tű fülibe, tüzes vasnyárs a seggibe. Disznószar zabiája, kutyaszar az orrára. Szent János van ma.

109 Erre a mondásra idősebb tápaiak is emlékeznek. — Névmágiás hátterűnek érezzük azt is, hogy a disznó szót egyik sajátos testi vonásával sertés, sortes, régi szegedi iratokban sörtélyes, sörtétes névvel illetve, mindig melléje teszik, hogy sit venia, azaz engedelemmel legyen mondva. 1737. Időközben apallásra menvén, az fatens megvizsgálni sit venia az megölt sörtélyeseinek aprólékjait, sok híját találta s tapasztalta.

110 Dugonics András tollára is könnyen rászalad a sörtvélyös szó.

111 Napjainkban már tréfásan, de így igazítják ki, aki a 106 Káldy-Nagy Gy., Two Sultanic Hass Estates in Hungary during the XVIth and XVIIth Centuries. Acta Orientalia 1961. 107 Reizner, IV, 394. 108 Reizner, IV. 468. 109 EA. 2813. 110 Reizner, IV, 520. 111 Dugonics A., Etelka I, 286. 489