Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A gúnya védelmére valamikor nemcsak a pokróc szolgált, hanem a szekrény is. Ez olyan, szekrényre emlékeztető és kétkerekű taligára épített magas, függőlegesen nyíló láda volt, amelybe helyváltoztatáskor lovat, szamarat fogtak. A régi szegedi juhászok számos birkafajtát tartottak számon. Ősi hazai nagyszarvú fajta a magyarjuh, magyarbirka, fiatalon magyarbárány, régi meseszövegben 95 magyarszőrű juh. A XVIII. században honosodik meg a szegedi tájon, elsősorban a Mindszentalgyevi uradalomban a selymes szőrű, fehér merinó, parasztosan marinó, melinó fajta. Népi, illetőleg régi szegedi nevei némötbirka, némötjuh, némöt birkajuh, juhbirka, birkajuh, bürgejuh, summásjuh, summásbirka, felsőtanyaiak ajkán selyömbirka, nyájban : selyömfalka, selyömnyáj, selymösnyáj. A merinó és magyarbirka keresztezéséből származik a purzsa, purzsabirka, felsőtanyai nevén még félmerinó. A rackabirka egyenetlen szőrű, a mi tájunkon nem kedvelték. Hosszúszőrű volt az öreg alsótanyaiaktól emlegetett korcsfajta, a br'éca. Fekete pofájú a cigája, tanyaiak ajkán cigáré, Jázován cigár, amely azonban székeslegelőkön nem válik be, a dúsabb legelőt kedveli. A csákovai, továbbá a berbécs már csak hírében, főleg szűcsök emlékezetében él. A hímnek kos, fiatalon báránykos, egy éves koráig toklyú, toklyúkos, az üzetésre választottnak magkos, fajtája szerint magyarkos, merinókos, a herélt kosnak ürü, fiatalon ürübárány a neve. Amelyik a falkában a kolompot viselte : vezérürü, vezérbirka másként kolompos (nem mindig ürü). A vastaghangú kolomp : bufogó. A fiatal nőstény a nyősténbárány, nyősténtoklyú, toklyúbárány, ha már megellett: anyabirka, anyabürge, anyajuh. Ha először ellett, akkor előhasi, ha másodszor: másadikfias, ha harmadszor : harmadikfias. Ha már két éves kora előtt megellik, akkor fattyúra ellőtt. Ha a birka nem űződött, vagyis nem fogant meg, vagy elvetélt, akkor apácabirka, röviden apáca, másként meddűbirka, canga a neve. Egyéni ismertető jele szerint fecskepofájú: szeme körül fekete szőrcsík látható, másként szömők; feketepofájú : pofáján fekete a szőre; göndör szarvú : csavarodott szarvú; kevertszőrű: tarka, nem egyszínű; perecszarvú. A fecskehasú: hasán fehérfoltos fekete birka. Van fehértarka, feketetarka is. Nagyobb falkában, nyájban legelésző birka a falkásbirka, falkásjuh. Tömörkény említi 96 azt az ősi szegedi pásztorhiedelmet, hogy a fehérszőrű merinójuh miért vet tarka bárányt. Az uraság és szakértői tanácstalanok, az öreg számadójuhász magyarázza meg az okát: „az anyabirka mögcsudálja a fekete pulit, mikor a puli hajkurássza, azután attul lössz tarka a bárány." Hasonló hiedelmet idéz 97 Tömörkény az Ószövetségből, Mózes első könyvéből, Lábán és Jákob életéből. Mi is hallottunk idős tanyai emberektől hasonlót. 95 Kálmány L., Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye 469. 96 Tömörkény I., Bazsarózsák 40. 97 „Ez a dolog — írja Tömörkény — benne van a bibliában is ... Nem egészen így, kissé másként. Mózes beszéli el az első könyvében, hogy a furfangos Jákob juhász miként csapta be a szintén furfangos Lábán gazdát. Azt mondja az első könyv XXX. káputjában 32. mondás : minden juhaidat megjárom ma és elszakasztom a szeplős és tarka juhokat és mind a feketéket a juhok között és az olyan legyen azután az én jutalmam. És monda Lábán: bátor úgy legyen. Elválasztá azért azon a napon a szeplős és tarka kosokat, tudnilik emelyékben fejérség vala és minden feketét a juhok közül és adá azokat az ö fiainak kezéhez. Jákob juhász kezd túljárni Lábán gazda eszén : És Jákob vett zöld nyár-, mogyoró és gesztenyevesszőket, és megtarkálá azokat fejéresen, hogy a vesszőknek megtetszenék a fejére. És helyezteté a megtarkált vesszőket a juhok eleibe, az itató válukba, melyekből a juhok szoktak vala inni, hogy a juhok azokra nézve megfogadnának. És a juhok fogadnak vala a vesszők felett és ellenek vala a juhok csepegetett lábúakat, szeplősöket és tarkákat." 482
