Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Jellegzetes ökörnevek: Táblás, V'éllás, Rojtos, Sugár, Zsombó, Daru, Lombár. A tinóval úgy értetik meg, hogy valahányszor kimondják a kívánt nevet, az ostorral jó nagyot húznak rá. így aztán már a tinó megtanulja, hogy mi a neve. A marha szarvállása szerint lehet : bugás ( = összevissza), bukott ( = lekonyuló), csákó ( = csákószerűen görbe), másként csákópörge, hátrapörge, pörge, csula, csolë (= leálló), göndör (= csavarodott), högyös (= egyenes), kajla (= lekonyuló), táblásvellás (= feltűnő nagy szarvú), vasvellaszarvú, vellásszarvú, vellás (= villaszerűén szétágazó) 69 . Ha a szarv hegye pirosas, akkor az alsótanyaiak szerint a marha pirostülkű, ha pedig fehér, akkor meg fehértülkű. Nátly József följegyzése szerint buga kisszarvú marhát jelentett. A szarvból készült a tülök, vagyis pásztorduda, továbbá a tokmány, vagyis az aratók kaszakőtartója, olykor még a sótartó is. Népünk nem szokta cifrázni. A folyatni vitt tehénre öreg tápaiak szennyes gatyát szoktak rávetni, hogy a rontás ne fogjon rajta, megfoganjon. A tehén ivarnyílásának megye, a bika nemzőszervének pedig csök, bikacsök a neve. Az ellő tehén sarjadéka a bornyú. Méhlepényének pokla a neve. Amikor a tehén első fiára ellik, a tápaiak a poklát az istálló küszöbén belül elássák a földben. Kisteleki gulyások kutyának vetették. A tehén tőgyét a régi alsótanyaiak elles után karácsonyi morzsával szokták megfüstölni. 70 A tápaiak rontás ellen mindjárt elles után kölest, sót szórnak a tehén hátára. Kálmány Lajos följegyzése szerint 71 temesközi véreink az újszülött borjú szarvába kakukfüvet szoktak tenni, hogy a boszorkány ne ártson neki. Ha valaki Tápén akkor jön valamit kérni, amikor a tehén ellik, elküldik. A kuráca az a rosszízű sűrű tej, amelyet a tehén elles után pár napig ad. Tápén kurácsa, Újkígyóson gurászta a neve. Hallható kurácás tej, kurácsás téj alakban is. Törökkanizsán pöctej néven emlegetik. A kurácás tejet vagy a tehénnel itatják meg, vagy pitét sütnek vele, és ebből minél több embert iparkodnak megkínálni, hogy a tehén majd jól tejeljen. Tápén az összehívott gyerekeket ilyen pitével vendégelik meg, miközben vizet locsolnak rájuk — ha kéznél van : csöcsös radnai korsóból —- hogy a tehén teje is majd úgy folyjék mint most a víz. Újkígyóson is az összehívott és megvendégelt gyerekeket fejőből öntik le vele. A múlt században Szőregen, amikor a földre tett tálból legjobban ették a gyerekek, egy vödör vízzel leöntötték őket, hogy majd a tehénnek több teje legyen. így Cernyán is. Az első fejet kurácás tejet némely tápaiak a tehén hátgerincén, a szarvától a farkáig végigöntik. Csólyospáloson a megellett tehén első tejét megitatják vele. Azután az orrától a farkáig meg is locsolják belőle. Felsőtanyán a tejet egyszerűen a tehén alá, az alomba öntik. 72 Hogy erősödjék, a borjúnak tyúktojást is szoktak a torkába ütni. Az anyjától elválasztott borjú orrára palóka, bornyúpalóka, anyaga szerint sindisznópalóka, újabban vaspalóka,máskéntlibicke,libickkevül: aprószöggel kivert szíjazat, abroncs, esetleg csak szíjszerűen formált sündisznóbőr. „A palóka vastag bőrdarab — írja 73 Tömörkény —, amiből hegyes szögek állanak kifelé, mint amilyent juhászkutyák nyakára is kötnek, hogy a farkassal való hadakozás közben a réti állat torkon ne kaphassa. A palóka aztán nem engedi anyja alá a borjút, s míg ez, tanulatlan létére, ezt ki nem tapasztalta, sokszor megszúrja a vasszögekkel az anyját. Nem 69 Herman О., A magyar pásztorok nyelvkincse 454. 70 EA. 991. 71 Kálmány L., Boldogasszony 18. 72 Gazdag párhuzamok Ferenczi L, Egy bőségvarázsló rítus elterjedése a Dél-Alföldön Néprajzi Dolgozatok 23. Szeged 1970. 73 Tömörkény I., Új bor idején. 50. 471
