Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

bikát — írja 67 Dugonics András — egyszóval Komornak nevezik az alföldiek. Ennek mérge akkor tetszik ki, midőn heréjének el vétele után föl eresztetik. A fákra aggatott subákat le szarvallya. Minekutánna mérgét ki fútta, bömbölve el bujdosik. Soha többé víg kedvét nem tapasztallyák. Búbánattal tele van, akkor is, midőn jármon húz." A fiatal bikának herélés után ökörbornyú, régiesen tinó, tinóbornyú, tinóökör, ökörtinó lett a neve. Egy felsővárosi szólás szerint, aki csúnyán megjárta valamivel: mögjárta mint Csúri Ferkó a tinóbornyúval. Ferkó részeg fővel hasas üsző gyanánt tinóborjút vett. A fiatal, 4—5 éves herélt bikaborjút ritkásan tulok néven is emlegették, később lett aztán Ökör a végleges neve. Ha mindjárt járomba fogták, akkor jármostinó, majd jármosökör lett belőle. „Tuloknak mongyák — írja Dugonics — azt a fiatal ökröt, mely még járomba nem fogattatott. Tinónak pedig, ha egyszer jármot húz. Ha hizlalásra, illetőleg eladásra szánták, akkor göböly, göbő, gőbő, gőbőmarha, gőbőökör, valamikor söre, sőreökör nevük járta. 1750. Bizonyos Számú Sőre ökröket megh láttam. Nyilván a vele való kereskedésre utal az 1522. évi tizedjegyzék Sor és neve is. Aki gőböllyel kereskedik, az г. göbölyös. Családnévként 1673. Anna Göbölyös. Tápai alakjában Göbbös. A gőböly legelője a göbölyjárás. 1830. Az másik felit (a legelőnek) az Nemes Város gőböljárásnak applicálta.

68 Göbölyjárás a neve annak a halasi pusztának, ma Balotaszálláshoz tartozó tanyavilágnak, amelyet a század első évtizedeiben alsótanyai népünk szállott meg. Gulyában legelt a barmosökör. A heverőökör, heverőmarha még nem került iga alá. 1748. Vagyon négy meddű tehenem, és egy heverő ökröm. A jármosökör hagyományairól a közlekedés és szántás vetés világánál külön szólunk. A mustratinó, mustraökör a gulyából valami okból kiselejteződött és eladásra került. Az ökör, hajdanában ökörmarha értékét, régi gazdasági életünkben való fontosságát szólásaink, példabeszédeink is szép számmal bizonyítják. Ökröt szarvánál, embört szavánál köll mögfogni. A butaság orvosolhatatlan : az ökör Bécsben is ökör marad. A kocsmás legényt így szokták figyelmeztetni : nem így keresik a hat ökröt. Lopni csak először nehéz : aki ëgy tüt lop, ökröt is próbál. Gőgös embertől kérdezik tréfás gúnnyal: hát kend ki ökre? Alaposan belenéz valamibe: belenézött mint Vörös Matyi az ökörbe. A kapzsi ember ökörben ikrát kerestet. Használj föl minden lehetőséget: a fekvő ökrön holdat nem szánthatna az ember. A lusta ember: lassan jár mint az uraság ökre. Esz nélkül, meggondolatlanul indul útnak: mén mint az Isten ökre. Küszködő emberre mondják az alsótanyaiak : ökörtinó, gyerökbérös: emeld gazda, ha nehéz lössz. Bámuló gyerektől kérdezik a tápaiak: mit bámulsz te ökörbornyú? Közismert: tanulj tinó, ökör lösz belüled. A tinó, csikó igába szoktatása a betörés, jármozás. Amikor még az ökörfogat járta — tehát a századforduló tájáig — a tápaiak a szekérbe hátul két ökröt, előttük meg a szoktatandó két fiatal ökröt, tinót fogták be. Legelőször levették a kalapot és ostornyéllel keresztet rajzoltak a fogat előtt az út porába, miközben azt mondották : az Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek nevibe indítalak! Ez volt a szertartás a csikó indításánál is. A körösztözés olykor azzal a kenyérvágó nagykéssel történt, amely ott volt a karácsonyi asztal alatt a szakajtón. Úgy vélték, hogy e művelet után könnyebben szokik a jószág a járomba, és nem lesz baja. Alsótanyán a kürbe indulatszóval buzdítják a tinót, hogy a járomba tegye a fejét: kürbe Dallos, kürbe Zsombó! A farta szóval a rúd, tézsla mellé szoktatják. 67 Dugonics A., Példabeszédek I, 183. 68 Inczefi Géza közlése. 470