Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

igazán fogok szolgálni, az reám bízott Marhákat röstség nélkül itatni, és legeltetni fogom helyessen, azokat minden Kártul megh őrizem és mind betegségeiben, mind pedigh egésséges Korában mint igaz Pásztor dajkálni fogom minden tehetségem szerint és sem abul sem másébul akár minemű szint alat el nem sikasztok vagy lopok, más által sem sikasztatok és el nem lopatok, idegen határbéli Marhát Gulyám közé bé nem fogadok, tolvajokai nem társalkodók és nem czimborálkodok, orgazda nem leszek, sőtt ha valamiképpen meghtudnám, az ollat én vagy más gonosztevőit is, asztat ha tőlem megh eshetik megh fogom és a Nemes város kezében adom, vagy leg alább föl adom, hogy megh fogattathassék és a Nemes Város elő Járóinak vagy szolgáinak föl adom, Tanyámon senkit Gazdáimon kivül vagy kiknek Marhaj előttem járni fognak azokon kivül megh nem szenvedek, oda mást bujtárjaimon kivül nem is eresztek, korcsmákon, Csárdákon vagy egyebb gyülekezetekben koborlyani s korhelykedni, ide haza tekeregni, az időtt tölteni nem fogom, gonosztevők ellen más Szegedj Pásztorokat vagy e nemes város szolgáit segíteni s oltalmazni, bitang Marhákat azonnal föl adni, a betegh marhákat vagy pedigh a dögöt annak ideiben az Gazdájának megh jelenteni fogom és addig megh sem nyúzom vagy nyúzatom míglen gazdájának vagy más hiteles embernek jelentem, bujtárjaimra hogy roszat ne cselekedhessenek, hanem igazán szolgáljanak szorgos gondom leszen. Isten engem úgy segíllyen, Boldogh Asszony és Istennek minden szentéi. Az esküszövegből kitűnik, hogy a gulyás nemcsak pásztora, hanem orvosa is a kezére adott jószágnak. Felelősséget is vállal érettük, megvédelmezi őket, tolvajpraktikákban nem vesz részt. Mindezekben a kötelezettségekben már a későbbi betyárvilág szövevényes társadalmi és gazdasági kérdései is fölvillannak. Az eskü után még néhány gyakorlati tanács is következik : 1° Minden igyekezettel tartozik az Marhákat Itatni és legeltetni. 1° Minden lopásiul magát megh tartoztatni. 3° Tolvajokai, és Rosztevőkel nem társalkodni, sőtt azokat föl adni és ha lehet, megh fogni, avagy megfogattatni, ollyas bitangokat a Tanyájárul eltiltani. 4° A Tobzódást kerülni, Tolvajoknak fogatásában segítségre lenni, sőtt Tolvajokat s egebb gonosztévőket tartozik megh fogni. 5° Az betegh Marhát, vagy dögött jó idején Gazdájának megjelenteni és megh izenni az essendő pedigh meg nem nyúzni mígh a Gazdájátul Szabatsága nem lészen. 6° A bujtárokat tolvajságtul kóborlóstul tilalmazni, az Marhának gyors vigázására ebrezgetni és jó fenyítésben azokat tartani. 7° Nem lészen neki szabad korcsmában menni és ottan részegeskedni s korhelkodni. Egy 1727-ből származó tanácsi rendelkezés értelmében a Város ridegjei összeírandók, tehát a ridegmarha, rideggulya, másként szilajmarha, Tömörkény hallomása szerint még vadmarha tartása megmaradt a török után is, és csak a múlt század derekán tűnt el a szegedi határból. Mondanivalónkat a következőkben nem mindig tudjuk meghatározott évhez, időszakhoz kötni. Úgy érezzük azonban, hogy a kikerekedő kép a XVIII. század elejétől a tanyásodás kezdetéig nagyjából érvényes, jellemző. A gulyás, számadógulyás, gulyásszámadó tekintélyes, tapasztalt ember volt, akinek szintén volt marhája. Ha a gazdák rábízott jószágáról nem tudott számot adni, akkor a magáéból kellett őket kárpótolni. A pásztorfogadás Gyertyaszentelő Boldogasszony (febr. 2) napján történt. A bojtár, bujtár fogadása a számadó dolga volt. Egy-egy falkánál több pásztor is szolgált. A számadó helyettese volt az öregbujtár, másként számadóbujtár. Kitaibel Pál már idézett munkájában, Szegeden átutazván (1805) följegyezte, hogy egy szegedi számadógulyás járandóságul kapott havonta 12 forintot, minden hétre 2 egész kenyeret, 3 font szalonnát, 1 korsó (Halle) marhafaggyút, 3 korsó tarhonyát vagy kölest és sót. A bojtárnak évente volt 24 forintja 2 inge és gatyája, 6 pár bocskora, 1 subája, 1 szűrkankója, 1 szőrmentéje, hetenként egész kenyere meg a többi, a számadóénál valamivel kevesebb élelme. Ehhez még Juhász Antal átokházi, 466