Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
meggyújtják és az orra alá tartják. Sokan az egyik orrlyukat be is fogják. Közben az: egeret is húzogatják. Lassan-lassan az orrából lé folyik ki, ami megkönnyebbülést idéz elő. Alsóvároson az orvoslás ugyanígy történik, csakhogy sörényt nem tesznek a ruhába. Régi szőregiek az egeres ló üstökéből és farkából a fara felől három szálat vágtak le. Pipában égetve, a füstöt a ló orra alá tartották. így az egér elmúlt. A hőrő mentén keletkezett daganatnak teknyő a neve. Tanyai paraszti orvosemberek úgy szokták gyógyítani, hogy a daganatot hámfával hátrafelé húzogatják. Az így keletkezett átforrósodás azután könnyebbülést idéz elő. A takonykóros, lépfenés lovat a pásztorok, tanyaiak agyonütötték, megnyúzták, húsát a kutyák számára fára vetették. A lóférög tápaiasan rozsférög a ló gyomrában felbukkanó bogárfajta (Gastrophilus equi). Az ilyen lóval pörkölt rozsot szoktak etetni, ami a férget kihajtja. Egy régi szőregi ráimádkozás : csiribiri kanveréb, hátul van a farka. Sár, kocsikerék, kisafa, elmaradhatsz ettül. Gajdacsinak négy kutyája, jóllakhattok ebbül! Régi néphit szerint viszont a lovat meg is lehetett rontani. Kálmány Lajos Magyarszentmihályon jegyezte föl 40 ezt a rontóigét : Pemötefü, folyondár maradhatsz mán ettü, Fakószekér, kendörhám pihenhetsz mán ettü, Kilenc nagy juhászkutya jóllakhatsz mán ebbü: Ördög nevibe ajállak, dögölje mög mingyá! Még hozzáfűzi, hogy öregek szerint „Tordán vót olyan embör, ha ezt a lónak elénekölte, a lónak mög köllött dögleni." A ló betegségét, hibáit különösen eladásnál iparkodnak titkolni. Ezekről a praktikákról azonban a vásároknál szólunk. К patkó, lópatkó a ló, az ökörpatkó az ökör, a szamárpatkó pedig szamár patáját, kíméli. Ma már nem tudjuk megmondani, hogy mi volt a különbség a régi szegedi Árszabásokban emlegetett magyarpatkó, némötpatkó között. 1813. Magyar Lónak való patkó fel ütéssel együtt 15 kr. Egy öreg Német Patkó 2 vagy egy fél fontos a Kovács vasábul fel ütéssel együtt 24 kr. A patkókapa a patkó elejéről merőlegesen kiemelkedő vasrész, amely odailleszkedik a ló patájához és a patkó állását biztosabbá teszi. A kétoldalt olykor szintén kinyúló kisebb kapának ódalkápa a neve. A patkó két vége a patkósarok. Amivel kovács felszögezi : patkószög. Ez a szólásba is belekerült. A jóétvágyú, nem válogatós ember még a patkószöget is mögönné. Kisiratosi példabeszéd: a patkószög is pénzt ér. Ez nyilván az ismert patkó-legendával is összefügg. A lóra való patkónak több fajtája van. Saroknyomásos ló lábára kerül a vérfótos patkó : egyik sarka nem a végén, hanem oldalt van. A stráfoló lóéra a stráfospatkó : belső oldala ferdén le van simítva. Amelyik ló erősen koptatja a patkót, arra griffös patkót vernek: az elején mintegy 2 cm vastag vasköröm van. Ha patarepedése van, arra meg a spangáspatkó kerül. Ennek a két végét vaslemez köti össze. Sebes, fájós lábú lóra födelespatkó kerül: az egész patkó bádoglappal van beborítva. Ujabban a gumispatkó, vagyis gumibetétes patkó is járja. Van még csukottpatkó: két végét egyenes vasrudacska tartja össze, hevederöspatkó : ugyanolyan, de a végek kissé kiállanak : ódalpatkó : nem rendes méretű, csak a pata oldalát borítja. A télipatkó kidudorodó két sarkát csavarral erősítik a patába. A nyáripatkó alacsonysarkú patkó. 40 Kálmány L., Rontóige és ráolvasás. Elhr. 1918, 105. Róheim Géza ebben az énekelt rontóigében a pogány carmina nefanda maradványát látja. Ethn. 1918, 271. 457
