Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Gazdag és változatos a lóval kapcsolatos szegedi szóláskészlet. Sokért nem adnám : nem annám 'égy vak lóé. Alkalmas ürüggyel szolgál valakinek, elkapat : lovat ad alá. Bolonddá tesz : lóvá tösz. Erről még a boszorkányhiedelmeknél is szólunk. Nem ér semmit : annyit ér, mint döglött lovon a patkó. Illetlenül, durva szavakkal beszél valakihez: úgy beszél hozzá, mint kocsis a lóhon. Nagyon izzad: izzad mint ëgy szódásló. Felizgatta magát : tűzbe gyütt, mint Papp Jóska lova a fűrészportul. Apácai változata: rug, vág mint Géra lova a fűrészportul. A kötelességtudó embert ne hajszoljuk: jó lónak nem köll ustor. Ellentéte: rossz lónak ustor az abrakja. Mindkettő Tordán járja. Tréfás átkozódás: ögye mög a fene a Virág Imre lovát, a sárgát. Ha valaki társaságban elaludt, e szavakkal költögetik: zabba mönnek a lovak. Hiábavaló dolgot művelni : asszonnyal beszélni, lóval imádkozni. Makacsul viselkedik : mögköti magát, mint a némöt ló (Tápé). Magányosan jár-kel : ëggyesbe jár, mint Bónika lova (Tápé). Jól odacsapott valahova: közévágott, mint zsidó az ëgy lónak. Eben gubát cserélt: lórú szamárra szállott. A házaséletre utal : a szűrü állja, csak a ló bírja. Szegeden is járja: nyomtató lónak nincs bekötve a szája. Hübele Balázs, lovat ádáz Isten. Töngődik, mint Tódi Miklós lova a szemétdombon. A lónak négy lába van, mégis mögbotlik. Dugonicsnál : a lónak is négy lábai lönnének, még-is mögbotlanék.

39 Ha ló nincs, szamár is jó. Ajándék lónak ne nézzük a fogát. Közös lónak túrús a háta. Cigány is a maga lovát dicséri. Ami van, arról gondoskodni is kell: ló elli a csikót, de az abrak az anyja. A ló nyerít, nyihog, sárit, vagyis csődört kíván. Az indítás nyë, a megállítás hó, hóha, hő, hőha, höhe, a hátraléptetés crukk, curikk szavakkal történik. Jellegzetes nevei: Sárga, Kesely, Fakó, Deres, Hóka, Szürke, Gidra, Nyalka, Rigó, Cigány, Csillag, Laci, Gyurka, Makszi, Vihar, Tündér, Vitéz, Sárkány, Pille. A ló, illetőleg jószág legyes, legyesködik, amikor nyáridőben a légy, bögöly csípésétől nyugtalankodik: a farkával csapkod és a fejét rángatja. Ha a nyári forróságtól fölhevül és nem találja helyét, akkor meg bónyás. A lóbetegségnek számos fajtája, és részben bűbájoskodó orvoslási módja van. A régi csikósok különösen értették a gyógyításhoz, de még ma is akadnak kovácsok, parasztemberek, sőt családok, ahol hagyományosan öröklődik a tudomány. Ilyenek a zákányi Cukor ok vagyis a Cukor ragadvány né ven emlegetett Juhász-család. Legáltalánosabban a beteg, sántító ló farkából, sörényéből levágott darabot elvitték az imádságos asszonyhoz, hogy olvasson rá: mikor Krisztus Urunk ezön a fődön járt szamár hátán, főmönt egykűhídra, kificamodott a lova lába. Szent Fice Máté odafutott, szent kézivel megnyomkodta, szent szájával háromszó mögfútta: ín az ínnel, vér a vérrel, csont a csonthon forrjon! Oly ép lögyön e test, mint azelőtt vótl Ezután a fonatot a ló fájós lábára kötötték rá. Ha a láb meggyógyult, elégették. Hurutos lóbetegség a keh. Az ilyen jószág kehöt hány, kehös, hámsíró. A kehös lovon iparkodtak túladni. Mielőtt vásárba hajtották volna, bilindökfű teájával itatták. Ez ugyanis egy napra elállítja a köhögést. A nehezen lélegző ló bárány szuszogás. Az olyan lónak, amelynek elállott a vizelete, a hőrőjébe, illetőleg a kanca nyílásába erős törött, vagy hüvelyes paprikát tesznek, hogy ezzel az erős ingerrel hassanak a megindulására. A kocsiba fogott, vizelni készülő lóval megállanak. A kocsis fütyürészni kezd, hogy a vizelet meginduljon. A betegszemű ló havivak. A mögmacskásodott, azaz megmerevedett lábú ló lábát ecetes korpával kötik be, vagy iszapba állítják. A baj oka a sok abraktól való bezabálás. A kimelegedett lónak hideg vízzel való itatásával keletkezett egér, vagyis a megduzzadt nyakér orvoslása úgy történik, hogy sörényéből a tápaiak egy csomót festőruhába csavarnak, esetleg vastag dohánylevelet újságpapírba tekernek, majd 39 Dugonics A., Példabeszédek II, 86. 456