Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A csorda egy bizonyos helyen a Város szélén, így Alsóvároson a Vadkerti köröszt körül verődött reggelenként össze. Idehajtották a teheneket, borjúkat, amíg az utat meg nem szokták. Este olykor el is mentek eléjük. A kommenció, később bér ellenében elszegődött csordás, csordapásztor átvette őket, majd este ugyanitt eresztette szét. Fejesükre a házbeli istállóban került sor. 1725. Csorda Pásztornak Húsvétiul fogvási Szent Márton napjáigh egy pár tehéntül Alsó és felső Városban három garass, egy kenyér egy Pénz Bocskorpénz, Palánghban pedig egy Pár egy Máriás egy kenyér és a Bocskor Péz. A tilosba tévedt és elfogott, esetleg szökött jószágot bitang jószág, röviden bitang néven emlegették. Hatósági gondozó helye a bitangistálló volt, a hajdani vásári cédulaház, vagyis a járlatkezelők irodája mellett. Patterson örökíti meg azt a régi szegedi gyakorlatot, hogy az ilyen jószág egy évig maradt bitangságban. Ezalatt a hatóság megbízható személyeknek adta ki használatra. Ezek kötelezték magukat arra, hogy gondját viselik, felelősséget vállalnak érte, sőt valamelyes összeget is fizetnek utána. Egyidejűleg közhírré tették, hogy milyen jószág van a Város őrizetében : igazolt gazdája jelentkezhetett érte. A mező, legelő, járás télidőben alig tudta ellátni a kicsapott állatot. A kezesjószágnak télen és istállóban gondoskodni kell a takarmányról. Legáltalánosabb a lekaszált fű, vagyis a széna. Az első kaszálásé az anyaszéna, a másodiké, esetleg harmadiké pedig a sarjúszéna, sarnyúszéna, röviden sarjú, sarnyú, sarjadék. Különösen kedveznie kell az időnek, ha még a harmadik kaszálásra, a másodiksarjú betakarítására is sor kerülhet.

2 A széna hulladékának szénatörek, szénamurva a neve. Tömörkény följegyzése szerint a levében reuma ellen hasznos fürödni.

3 Megfőzve fájó fogat, daganatot is pároltattak a gőzével. Alattomban történt kint a tanyán a fűnyüvés amelyről Tömörkény ad

4 hírt: „Az éj bűnös alakja ez, egyébként rendszerint szegénysqrsú ember, aki az egy malacocskájának, sovány tehenecskéjének éjszakának évadján lop takarmányt a más kaszálójáról. Nagyon gyűlöletes ember, mert nemcsak hogy lop, hanem pusztít is. A gazda ha másnap a megkoppasztott legelőt látja, elkeseredve mondja: Ugyan hogy nem szárad el a keze a szömtelennek? Inkább kérne füvet, ha nincs a teheninek mit önni... Az éjjeli fűnyüvő nem kaszálja, hanem a legnagyobb csöndben, a sötétség leple alatt gyökerestől tépi ki a földből a füvet. Ez meglehetősen érzékeny kár, ha akár jómódú embert ér is, mert nemcsak a termést lopja el, de a földbe fektetett munkát is tönkreteszi. Ahol a fűnyüvő járt, ott csakugyan nem terem többé fű. Különösen nagy a baj, ha a lóherét nyüvi." Gyöpről került a gyöpszéna, semlyékről a semlyékszéna, szikről a székszéna, tarlóról a tallószéna. A Mindszenten emlegetett jóminőségű bárányszéna akkor kerül a kisbárány elé, amikor fokozatosan elvonják a szopástól. Az olyan fűnek, amelyből lekaszálva majd széna lesz, szénafű neve is hallható. A kaszálóban felburjánzó füske, kóró összefoglaló mórahalmi neve badrag. Ezt a szénagyűjtés során kidobálják, és ha sok van belőle, akkor a tanyaiak össze is gyűjtik és kemencébe vetik. A szénaboglya, szénakazal tanyai helye a szénáskert: elkerített rész, ahova a széna mellé még sokszor a rázott, kukoricaszár, nádkéve is odakerül. 2 Fűkaszáláshoz járja a keskeny pengéjű, már kissé elhasznált szénavágókasza, szénakaszáló, a régiségben emlegetett fű verő Kasza (1764). 3 Ért. 1907, 244. Tömörkény I. 4 Tömörkény L, Bazsarózsák. 9 . 444