Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A halásznak természetesen páratlan a halismerete is. Nemcsak hogy megnevezi az egyes fajtákat, hanem ismeri a természetüket, és eredményes halászatuknak fortélyait is. A Szegeden ismert és emlegetett halfajtákat először Dugonics 35 sorolja föl: „Csodálatos nagy számmal úszkáltanak ezen időben a sok-féle halak: úgy-mint a pettyegetett högyös-órú Sőregök, a nagy-szájú, hal-héjjatlan Harcsák, a piros-szironynyájú kövér Pontyok, a föl-állott órú szálkátlan Kétségek. Untig elég Dévér, Süllő, Búcó, Márna, Menyhal, Sügér, Compó, Kárász, Tok, Viza, Czigányhal. Szám nélkül a Gárda-keszegek, a Kerek-keszegek, a Jasz-keszegek, a Tamás- keszegek, a Vörösszárnyú-keszegek. " Tömörkény is rögtönöz

36 egy kis felsorolást. Említi a harcsát, potykát, kecsegét, durbincsot, keszeget, majd így folytatja: „Vannak még a vizecskében jó számmal különféle más halfamiliák is. Például a kárász, a leánykoncér, a. bagolykeszeg, a száp, a bálin meg a compó. Következik a kardos, a mennyhal, a sügér, az évahal, a búcó, amelyet ugyan kócnak is neveznek. Azután jön a kősüllő meg a csík, а ponty, г. fogassüllő, a csuka, a vörösszárnyú koncér, és sereghajtó gyanánt a rózsás márna." Most vizsgáljuk meg a szegedi halászok halismeretét (á-b-c sorrendben): bálin (Aspius rapax)

37 Népetimológiával bálinthal néven is; barátkóc (Aspro zingel). Másként kóc, barátf..., cingli, régebben még magyarkóc, orsóhal. Mai halászok szerint a durbincs is azonos vele. bondárhal Tiszaszentmiklóson emlegetett húsos vastag, sötét színű halfajta, amelynek meghatározása nem sikerült. búcó (Aspro vulgaris). Kálmány bucú alakban is följegyezte. Már Dugonics emlegeti. Herman Ottó hallotta pocokfarkú nevét is. búcókeszég (Aspius rapax). A nevet Nátly József jegyezte föl compó (Tinea vulgaris). Más helyi nevei: cigányhal, vargahal. csabak (Aspius rapax), tehát voltaképpen a búcókeszég. Ma már nem ismeretes, de Nátly és Bertalan Alajos még hallotta. Más régi neve hatszárnyú keszeg. csík (Cobitis fossilis) tanyaiak ajkán halcsík. A szabályozás előtt a szegedi rétségekben rengeteget fogtak belőle. Népünk leginkább káposztába főzve élte. Ez volt a csíkoskáposzta. A felsővárosi Csíkos családnév nyilvánvalóan a hajdani csikaszát emlékezetét őrzi. Régi szólás : eleven mint a csík. csuka (Esox lucius). Aki hallgat, mert ludas valamiben: hallgat mint a csuka. Kálmány szőregi följegyzése szerint

38 a csuka szent hal, mert fejében megvan Jézusnak minden kínzó eszköze : lándzsa, kalapács, söprű, nádszál, kereszt, minden. Ezért a zsidók nem szeretik enni. Más vélemény szerint viszont a makai kóserzsidóknak kedvelt eledele volt. Tömörkény megörökítette, hogy a gyerekek „a száraz csuka szironyát kitépdesték a bálokból és mulatság gyanánt szopták. Nagyon jó, sós ízű volt, mind kiette a szájuk szélét." Lakatos Károly hallotta zsidókrokodil nevét is.

39 dunahal (Chrondostoma nasus). Más neve patuszkeszég, patusz, patus, patisz, feketebélü, glider, tintalopó. Gyomornedve fekete. durbincs (Acerina cernua). Számos régi szegedi kocsma, kisvendéglő neve, cégére is volt. évahal (Abramis vimba). 35 Dugonics A., Etelka I. 224. 36 Tömörkény /., Bazsarózsák. 68; Vö. még Bertalan A., Tiszai halak az országos kiállításon. SzH. 1885, 77. sz; Továbbá Herman О. szójegyzéke. 37 A nomenclatura nem mindenütt egyezik : az újabban elfogadott tudományos megnevezések helyett megmaradtunk Herman Ottó terminusainál. 38 EA. 2809. 39 Lakatos K., Vadászati és madarászati emlékeimből 140. 425