Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

harcsa (Silurus glanis) a legkedveltebb szegedi halfajta. hecing: Kovács

40 Jánostól említett silány halfajta. Meghatározása nem sikerült. ilonahal (Perca fluviatilis). Régi neve : ilonka. Az a hiedelem, hogy föltűnése halszűkét jelent. kárász (Carassius vulgaris). Fajtái: napkárász (Rhodeus amarus),potyemkárász, vagyis kárásszal kereszteződött, elkorcsosult pontyfajta. kecsege (Acipenser ruthenus), szegediesen kecsöge, kecsige. keszeg, másként keszeg, Terescsényi György hallomása szerint fehérhal,*

1 kihalt nevén peszmeg. Mint Nátly József mondja: „minden magyarnál esméretes hal. Itt a szegedi környéki Tiszában ezen nemeit esmérjük: Butzókeszég, Dévér keszeg, Galla keszeg, Gelesztás vagy Pohos keszeg, Bagoly keszeg, Jász keszeg, Ilonka keszeg, Vadász keszeg, Kárász keszeg, Kar da keszeg, Kerek keszeg, Hosszú keszeg, Marti keszeg, Pápa keszeg, Veres szárnyú keszeg, vagy Piroska keszeg, Szápo keszeg, Tamás keszeg, Tsabak vagy Hat szárnyú keszeg; igen hasonlít a vezérhalhoz az Élés keszeg vagy halélés." Egyéb, halászainktól emlegetett fajtái: bodorkeszég, karikakeszég, patuszkeszég, szilvaórú keszeg. Ilyen még a tápai levélkeszég is. A keszeg a boszorkánytétemények között is föltűnik. 1734. Menj, végy egy eleven keszeget, hozd hozzám. Azzal megcselekszem, hogy megkerül az elveszett pénzetek. Úgyis cselekedett az fatens társa: oda vitte az eleven keszeget. Annak utána circiter harmad napja megtalálták az elveszett pénzüket.

42 Részletesebben: azon hordóbul, melybül elveszett az pénz, vigyen neki az fatens egy darabocskát, három karácsonyi diót, egy eleven keszeget és egy szántó laposvasat. Koncér. Két fajtája ismeretes: lánykoncér (Leuciscus virgo). Tömörkény említi,

43 de a mai halászok már nem ismerik. A másik a vörösszárnyú koncér (Scardinius erythrophtalmus), másként piroska. küsz (Alburnus lucidus), másként szélhajtóküsz. Nevét onnan kapta, hogy rajokban jár szélvédett helyekre. márna (Barbus fluviatilis). Más neve zsidóhal, mert különösen a makai orthodox zsidók kedvelték. Másként marci, mártonka, ha nagyra nőtt : nagymarci. Tömörkénynél

44 fordul elő a rózsásmárna, erről azonban a mai ha]ászok már nem tudnak. menyhal (Lota vulgaris), népünk ajkán inkább mönyhal. Sűrű varsával fogják december—március között. Nem kedvelik. Ha kénytelenek megenni, lehúzzák a bőrét és csak sütve élik. Főzve pocsolyízű. némötkóc (Aspro vulgaris). A szó már nem él, Herman Ottó jegyezte föl. nemhal (Gobio vulgaris). Értéktelen fajta. pasztárponty ponty és kárász keresztezéséből származó, igen jóízű, erős húsú halfajta, amely a Palicsi tóban él. Másként pasztár. persling (Perca fluviatilis). Más nevei: persli, duber, sügér. p...vágó (Cobitis taenia). potyka (Cyprinus carpio), XVII. századi iratokban pozsár, köznyelven ponty. Egyik fajtájának az ismert tükörponty a neve. sőreg (Acipenser stellatus).„Csudálatos nagy számmal úszkáltanak ezen időben... sokféle halak, úgymint pettyegetett, högyös orrú Söregök." süllő (Leucioperca sandra). Bitó János megjegyzi,

45 ha másfél kg-nál nehezebb, 40 Kovács 272. 41 Terescsényi Gy., Aranyhomok 120. 42 Reizner, IV. 502. 43 Tömörkény I., Bazsarózsák 68. 44 Uo. 69. 45 Bitó 82. 426