Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Tömörkény örökítette meg 32 a Süvöltő emlékezetét: „Tápé alatt annyira megapadt a Tisza, hogy a Süvöltő kidugta fejét a vízből. Ez a Süvöltő az a kísértet, aki a hajósokat, halászokat, lóusztatókat lehúzza a víz fenekére." Máshol még hozzáteszi: „A halászt a ladikból beszívja magához a vízbe, és ott elemészti." Nagy szorongást vált ki minden vízenjáróból, így a halászból is az örvény, török eredetű táj szóval limány, amelyet névmágiás szorongásból éppen a halászok patrónusának nevével iparkodik megszelídíteni, ártalmatlanná tenni, és ezért Szent Pétör vize néven emlegeti. Keletkezését a helyi monda

33 így adja elő: mikor Krisztus Urunk Szent Pétörrel utazott a Tiszán, főfelé möntek. Aszongya Szent Pétör: nem lőhetne az ëggyik oldalának főfelé, a másiknak lefelé folyni? Aszongya Krisztus urunk: ha az egyik ódala főfelé folyna, a másik mög lefelé, a hajósok úgy ebizakonnának, hogy nem lőhetne velük birni. De Szent Pétör addig erősködött, még Krisztus Urunk mög nem töt te, hogy az ëggyik ódala főfelé folyt, a másik mög lefelé. Mikor osztán lefelé gyütt Krisztus Urunk a Tiszán Szent Pétörrel, a hajósok főfelé möntek, osztán még jobban káromkodtak, mint azelőtt. El vótak bizakodva, hogy most mán könnyen möntek főfelé. Akkó bánta mög Szent Pétör, hogy Krisztus Urunktul azt kérte, hogy a Tiszának az ëggyik ódala főfelé folyjon, a másik mög lefelé. Akkó mán azon könyörgött, hogy Uram, Teremtőm csak folyjon úgy, mint azelőtt. Krisztus Urunk osztán visszafordította, de az örvényt, a limányt möghatta a vízön, hogy a hajósok még nehezebben járjanak, mind azelőtt jártak. Az örvény a Szent Pétör vize, mert az ëggyik ódala főfelé mén, a másik lefelé. Tömörkény István megfigyelése szerint „a part mellett olyan helyen, ahol szirtes a part, szokott lenni a limány. Ahol a víz örvényes és kavarog." Máig buzgár néven emlegetik a szegedi halászok a Tiszának azt a forgó, örvénylő részét, ahol vakforrás buzog föl. Úgy is mondják ilyenkor, hogy a víz buzgárzik. A szegedi halász, vízenjáró úgy ismeri a Tiszát, mint a tenyerét. Hagyományosan tudja, hol vannak a jó halászóhelyek. Ezeket azonban sokszor még társainak sem árulja el. A Tisza régi ereinek, fokainak, halászóhelyeinek nevei: az Algyő és Nagyfa közötti szakaszon Lányokágya, Sárkány foka, P...látó, Hernyákódal, Kiskert, Pepenyér, Nagyelet, Kiselet, együttesen Elet, Kösd, Porgány, Porgányalja, Nagyvártó. A szegedi Tiszán: Vesszős, Sebős, Marostorok, hajdanában Tündérhát, Svábok porondja (ma: strand), Katonákföle, Katonákalja (az utászok boszorkányszigeti gyakorlóterétől északra, illetőleg délre), Nemtudom, éspedig Fölsőnemtudom, Alsónemtudom, Remény, Tombáczfok, Krokodilus, Kerekkű, Kettősvíz (az országhatárnál). Inczefi Géza

34 régi hatósági iratokból (1845) még a következő, tudomásunk szerint a folyószabályozás után már csak dűlőnévként élő halászóhelyeket jegyezte ki : Malajdok, éspedig Kismalajdokalja, Kútasmalajdok, Székesmalajdok, Zsegenye, Bogdánhögy, Büdöstó, Taposdombja, Farkasfenék, Hosszútóhát, Csimota, Kútasfoka, Kistelek, Kiskaróca, Csíkosér, Kereksulymos. Ismeretlen fekvésű: Hódi Geci högye, Hódi Geci dërëka, Mestörfoka, Hortyos, Kerekenye, Tüsökalja, Telekalja, Nagyvetyetorka, Csordacsapás, Sulymoskődök, Sebösfok, Határfa, Kisér, Csaté, Nagy Pétör örvénye, Kiscsimota dërëka, Nagyfűzfás. A szegedi halászok nyelvén alsóvíz a Tiszának a Várostól délre, fölsővíz pedig északra eső része. 32 Tömörkény I., Bazsarózsák 30, 70. 33 Kálmány L., Világunk alakulásai 18. M

fnczefi G., A Tisza—Maros szöge halászatának nyelvi emlékei. A Szegedi Pedagógiai Fő iskola Évkönyve. Szeged 1961. Kny. 424