Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

mélységben kúszik szét. A bördős katlénak üres a belseje. A nád voltaképeni töve, ahol a szár már nem üreges, a torzsa, nádtorzsa néven ismeretes. Ahol a nád már nagyon régi, ott a víz fölveti az elhalt, korhadó böngyölét. A rátelepedett giz-gazzal sokszor alkot úszó lápot, amit népünk bűrhíd néven emleget. Ezt nem lehet a vízbe nyomni, az embert is elbírja. A nádasban felbukkanó

11 tisztásnak, ahol nem termett nád, a pákászok ajkán fenék volt a neve. Amikor a nádfakadás megindul, a csilla kibújik a földből és közepe fokozatosan növekedik. Mire a 10 cm nagyságot eléri, még levelet nem hajt, de már megvan a keménysége: csontosodik, Növekedés közben minden lehagyásnak a száron egy-egy görízd, bütyök az eredménye. A szár a föld fölött növekedvén, a talajtól mintegy 20 cm magasságban kezdi a levelit hányni. A levél egy-egy bütyökből indul ki, amelynek a tokja, hüvelye körülfogja a szálat a következő bütyökig és erősíti a még zsöngés, azaz éretlen, törékeny nádszálat. A növekedő zöld nád még nem elég csontos és így a szél könnyen letördelné. A nádszál belül üres. A bütyköknél azonban az üreg összezárul. A bütykök távolsága különböző : a torzsa felé apróbb, leghosszabb a dereka táján. Belül a nádszálhoz tapadva található a nádbél, más nevén hártya, nádhártya. Vízben a nád levelet nem hajt. Amelyik nádszál szereti a helyét, 3—4 m magasságúra is megnő. Ha még sűrűn is, akkor ebből kerül ki a legjobb tetéjnád. A nádlevél lándzsa alakú, hegye 5—6 ° szögben fut össze. A kifejlett levél 40— 50 cm hosszúságú, 5 cm szélességű. Párhuzamosan erezett. A közepén futó főér a lemez egyharmadáig vastagabb, azonfölül a többihez teljesen hasonló. A levéllemez első és második harmadánál ott a szamár foga helye. Ugyanis a levélnek a nádszáltól számított első harmadában fűrészfogra emlékeztető vonal szeli át a lemezt, amelyen fölülről még négy homorú nyomás is látszik. Erről szól a monda, hogy amikor a Szent Családot Heródes üldözte, a szamár nádba harapott és a foga helye azóta is látható. A levélnek egyébként van háta ésfonája. Színe hamvaszöld, tapintása érdes. Az őszi hónapokban megérik és a dértől, zúzmarától lehull. A levél hamar korhad, ezért csak zölden lehet legeltetni. A szár tetején található virágzatot nádbúga, nádzab, nádszakáll, nádfarok néven emlegetik. Magja apöhöly. Vágás közben ez rárakodik az ember gúnyájára, alig lehet letakarítani. A nádzab hosszúsága 10—15 cm és 15 cm széles. Komlóélesztőbe szokás keverni, amely komlóvirágból, nádzabból, csövespaprikából, sóból és korpából áll. Használatos fürdővíz készítésére is. Az idétlen újszülöttet olyan lében fürdetik meg, hogy erős ember legyen, amelyben kilenc nád zabját, kilenc termő ágat, kilenc vasat, kilenc gyopárt főznek össze. Az ilyen lé párolásra is beválik. Borogatva lábhasogatás ellen tartják foganatosnak. A nádvirágot régebben a farsangvégi, lakodalmi alakoskodók a sapkájukhoz tűzték. A nád természetesen számos szólásunkban is előfordul. Aki sok vízzel él, nem szereti a bort, tréfásan azzal ijesztgetik, hogy nád teröm az órába, Tápén még hozzáteszik; béka mög a hasába. Dugonics András jegyezte föl az emberi állhatatlanságról szóló példabeszédet: aki embörbe bízik, nádra támaszkodik.

12 Könnyű ott költeni, gazdálkodni, ahol van miből: könnyű nád közt náddudát csinálni. Szintén Tápén mondják a kérkedő, önmagával dicsekvő, amellett munkakerülő emberre: nyáron jó nádvágó, télön mög jó arató. Tréfás falucsúfoló, amellyel a gyeviek a tápaiakat illetik: Tápén csuka teröm a nádon, alma mög a fűzfákon. Tápai találós kérdés: minek van a feje tetejin a farka? A nádnak. Közismert hasonlatok: vékony mint a nád, nádszál; 11 Csényi Gy., Tisza mellől. Szeged 1899, 50. 12 Dugonics A., Példabeszédek és jeles mondások II, 174. 405