Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

VÍZI ÉLET A TISZA, A MAROS ÉS A KISVIZEK VILÁGA Szeged népélete a Tisza világától elválaszthatatlan.

1 Beleszólt a Város települési formáiba, meghatározta a munka szegedi módját és lehetőségeit, szüntelenül ihleti a hagyományrendet és népkötészetet, alakítja az emberi magatartást. A folyószabályozás előtti Tisza és vízvidéke szeszélyes áradásaival ugyan rettegésben tartotta a népet, de adott neki nádat, gyékényt, fát, szénát, halat, madarat, tojást, így biztosította a primitív népi önellátást, a helybenlakás legnélkülözhetetlenebb föltételeit. Sokszor megvédte az ellenséges támadástól, és így lehetővé válhatott a táj magyar népéletének a török hódoltságot is túlélő folytonossága. Lehetővé tette azonban a nagy kitekintéseket is : idegen tájak, népek, kultúrák ismeretét, befogadását, magunkéba ötvözését. Szeged urbánus fejlődésének föltételeit már ősidőktől fogva hosszú évszázadokra a Maroson ideszállított, majd innen a Tiszán szerte az országba továbbított erdélyi só teremtette meg. Ezért volt szükségük már a rómaiaknak arra, hogy Partiscum néven a Tisza és Maros találkozásánál őrállomást létesítsenek, és a Maros bal partján, Erdélytől egészen a torkolatig utat építsenek. Erre nem kisebb kutató, mint Mommsen mutatott rá.

2 * A Tiszához számos szólás, példabeszéd, hagyomány fűződik. Amiből sok van: Tiszát lőhetne vele rekeszteni. Fölösleges dolog: vizet a Tiszába. Soká lesz az: sok víz ëfolyik addig a Tiszán. A Tiszába öli magát: Tiszának mén. Könnyen bele lehet fulladni: a Tiszának nincs gerendája. Megmutattuk neki, hogyan boldogulhat, mégsem ragadta meg a lehetőséget: evezettük a Tiszára, mégis szomjan gyütt vissza. Mindszenti változata: szomjan döglött a Tisza mellett, mint az ányási barom. Mesei nagyotmondás : Tisza, Duna zsákba vót. Más : szántották a Tiszát. Csak először nehéz a roszszaságot elkövetni : amik kutya eccör átúszi a Tiszát, mögtöszi az máskor is. A Tisza nyöl, ritkábban használ szóval legel? vagyis árad; kifekszik: kiárad, elönti az ártereket és árvízzel fenyeget; visszaárad: rövid időn belül ismételten megárad ;fogy, azaz apad; gyönge: nincs meg a kellő sodra; erős: jó sodra van. Árterének régies neve: vízjárás. Találós kérdés : mi mén át a Tiszán csont nélkül? A pióca. Mi mén át a Tiszán árnyék nélkül? A hujántás. A szegedi szülőföldről nem lehet elfeledkezni: ki a Tisza vizit issza, vágyik annak szíve vissza. Dugonics András egyenesen ezt mondja: magát penig Magyarnak se 1 Szádeckzy-Kardoss S., A Tisza nevének története a honfoglalásig. Nyelvészeti Dolgozatok 12. Szeged 1960. 2 Szeged városa 6—8. 3 „Mint mondani szokás: legel, mert éppen olyan a haladása, mint a legelő állaté." Tömörkény L, Förgeteg János. 28. •ir

: 339