Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A házásás a tanyák kifosztásának sajátos régi, ma már nem élő módja. A régi tanyai házak alapzata nem nyúlt mélyen a homoktalajba. Könnyű volt tehát aláásni és a fal alatt akkora üreget vájni, amelyen keresztül egy vékony ember a padozatlan tisztaszobába juthatott. Innen kiadogatta cinkostársainak az értékesebb holmikat: ünneplő ruhát, subát, ágyneműt, pénzt. A kutyát előzőleg már elhallgattatták. Tudták azt is, hogy a házbeliek a hátulsó szobában aludtak. Tömörkény István szerint süketkocsi, betyárkocsi néven emlegetett különleges kocsijuk volt, amelyen nem zörgött semmi. „Tapasztalatlan emberek azt hihetnék — írja 138 öregek elmondása után, részletesen Tömörkény •—, hogy valamely tanyaház kiásása könnyű dolog, pedig nem. Dehogy. Az olyan munka, amellyel velejár a komoly hozzáértés, és e tekintetben el lehet mondani, hogy ki minek nem mestere, annak csakugyan hóhéra. Mert a megállapodott egyén elsősorban a havat tekinti. Ha hó van, ha rendes és mély havak vannak, a tanyaásás bizony csak akkor biztathat sikerrel, ha a tanyától nem messze járt út halad el. Mert így a nyomok csak az útig vezetnek a hóban. Ott eltűnnek, és nincsen, aki többé rajtuk eligazodni tudjon..." „Másrészről — folytatja — ismét a házat kell tekinteni, mert a kiásásra nem minden ház alkalmas Míg a vertfalú ház egyenesen arra született, hogy kiásassék, már a vályogépület ezen célra kevésbé jó. A vályogot téglánként kell bontogatni. Némelyik lezuhan, lármát üt, s lám, azonnal kész a veszedelem. A házbeliek fölérzenek, puskára, vasvillára kapnak, s előlük szaladni kell, mert a népek ilyen dologban nem ismernek kíméletet. A téglafalú ház meg éppen nem alkalmas. Legjobb tehát a vertfal, amelyet az ásó könnyen bont, és bontása zaj nélkül történik..." „Most még mi kívánatos? Kívánatos, hogy a szél ne a tanya felé fújjon, hanem a tanya felől. Ez a kutyák tekintetében tartozik a dologhoz, mert ha a szél arrafelé fúj, amerre a kutyák tartózkodnak: baj van. Az eb megérzi az idegen-szagot, leginkább pedig meghallja a zajt... Van ugyan aki a kutyát meg tudja szelídíteni, sőt be is rúgatja pálinkás kenyérrel, mint például a malacot szokás, ha lopják... Van a kutyában is, amelyik így megcsöndesedik, van amelyik néhány darab zsírbasült kenyérért elfelejti kötelességeit..." „Szóval a házásás nem könnyű dolog mert a munkának teljes csöndben kell menni. Leginkább a tisztaszobát szokás kiásni, melyben ugyanis nem alszik senki. A munka halk. A földet a ház mellől elássák az éji tolvajok, azután az ásókkal lyukat vágnak a falba. Egy ember a ködmönét levetve, csöndben lebúvik a lyukon. Ez lehetőleg kis ember. Bent lévén aztán, adogatni kezdi ki a holmit..." „A tisztaszoba őrzi a tanyai ember holmiját. Ha pénze van, itt tartja elrejtve. Itt vannak az ünneplő ruhák, kalapok, csizmák, itt az új suba. Itt vannak a ház felnőtt leányzójának ruhái a mestergerendára akasztva. Továbbá itt van az ágynemű, dunnák és párnák megtömve fehér pöhöllyel." Mindez már régóta a múlté. Károly és Tóth János már említett munkálatai mellett legújabban Juhász Antal és Németh Olivér kitűnő feldolgozásaiból, illetőleg méréseiből könnyen kiegészíthetők. Ezekből kellett volna nagyrészt és bőségesen idéznünk. Ez különben is terjedelmes előadásunkat még csak növelte volna. Megnézendők tehát Juhász A., A tanya néprajza Tömörkény István műveiben. MFMÉ 1966/67 73. Uő., A hantház. uo. 1969/1 5. Uő, Átokházától Ásotthalomig, uo. 45; Uő, Építkezés, házberendezés. In: Tápé 443. Uő., Telekelrendezés a szegedi tanyákon. Ethn. 1974, 278. Ezekhez járulnak hozzá még Németh Olivér kéziratos honismereti pályamunkái. 138 Tömörkény L, Ne engedjük a madarat 113; Cserzy M. híradása szerint a kancafal olyan tanyafal amely „homorúan volt polyvasárral kitapasztva úgy, hogy az alapzata mélyen a földbe rakva, körülbelül, a fal magasságának felerészétől számítva (lefelé) mindig vastagodott. Lent már méternyi szélességűre is megnövekedhetett. A házásó tolvaj megtalálta a dolgát, ha ilyen falra akadt, és gyakran abba is hagyta a munkáját." Legendák 17. 326
