Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Tömörkény Barlanglakók című egyetlen drámai alkotásában játékszín gyanánt részletesebben, de hitelesen ír

136 le egy ilyen földlakást századunk elejéről: „Földbe ásott barlanglakás, négyszögletes, az oldalai befelé lejjebb keskenyülnek, hogy a föld be ne omoljon. A teteje ágasokra van csinálva: az ágasokon hosszában és keresztben nyers faágak, ezt kukoricaszár és elszáradt bozót födi ; a tető belsejéből, a nézőtérről ennyi látható. A lakás a föld színétől embermagasságnyi mélységben van leásva a homokba, a nézővel szemben van az ajtó, embermagasságnyira: hozzá durván, faágakból összerótt létra vezet föl. Külső világítását csak ezen ajtóból kapja, mely nyitva áll, kifelé van nyitva. Közepén, a földbe ásott cölöpökön, durva asztal, keresztbe elnyúlva, mögötte szintén földbe ásott karókon durva pad. A fal mellett, az ajtótól baloldalt, cölöpökre vert széles ágypad, rajta ócska gúnyák s viseltes suba. — A nézőktől jobboldalt, a nézőkhöz közelebb eső részen, szintén ilyen ágypad, de rövidebb. Egész közel a homokfalon szentkép vagy kereszt... A jobb sarokban tűzhely, padka, beleszúrt szolgafával, a szolgafán bogrács, alatta a tűzhely-padkán hamumaradvány, a padka mellett fölaprózott tüzelőfa gallyakból, tuskódarabokból, a másik felén vizes kanták. Beásott falmélyedésben, polcokon, szegényes házi eszközök, néhány virágos festésű porcelánbögre, üveg, poharak. A tetőről, kötelekre akasztva, néhány vízszintes rúd függ, ezekre némely ruhafélék, szoknya, téligúnya, viganó van akasztva, a másikról darab füstölthús és szalonna lóg le, szintén madzagra akasztva. Valamelyik oldalon, ahol jobban elhelyezhető, ócska tulipános láda, fölötte a falon fölakasztható téka, s ajtóra járó kisebb faliszekrény. Szintén a falon, ráakasztva, farámás tükör, melynek alul fiókja van. Egyik tetőrúdról, az asztal fölött, petróleumlámpa függ le madzagon." A katlanház katlanszerűen kerekre ásott földkunyhó volt. Csak tápai öregek emlékezetében él, többet nem sikerült róla megtudnunk. Az ideiglenesen összeütött építmények egyébként több, részben tréfás-gúnyos neve is van : gunyhó, guliba, gúny asz, viskó, vityilló, kuripintyó, lakhangyi, rezedencia. Árnyalati különbségekről a Szegedi Szótár tájékoztat. Öreg mérgesiek emlékeznek még kezdetleges, ideiglenes jellegű tutajfalas házakra is: jó erős nyárfaoszlopokat ástak le 1—2 méternyire egymástól. Vízszintesen megfelelő távolságban elosztva 3 fahevedert erősítettek rájuk, és ezekre került sűrűn a rőzse, vagy napraforgószár. Végül kívül-belül többször is betapasztották. A koldusszegény homoki honfoglalók eleinte ilyenekben is laktak. Amikor egy kicsit megelőzték magukat, akkor istálló lett belőle, vagy már csak istállót építettek tutajfalból. A régi pusztai pásztorházak, továbbá az első tanyai nemzedékek hajlékai hantból is készültek. A hantház részletes leírását, építésmódját Kiss Ferencnek köszönjük. Szabatos néprajzi jellemzését Juhász Antal végezte el.

137 136 Tömörkény L, Barlanglakók 20. Rövidebben Uő, Vízenjárók és kétkezi munkások 159. 137 Most áttekintésünk végén kitűnik, hogy a szegedi parasztház építési és munkatechnikájával, műszaki leírásával, valamennyi jellegzetes formájával, így a tápai csömpölyegház és a homoki hantház jellemzésével adósok maradtunk. Ezekről azonban szándékosan mondottunk le. Érdeklődésünket inkább a funkciószerűség, az otthon-alakítás kérdései és összefüggései kötötték le. Szerencsére a Szeged-vidéki házkutatásnak éppen fejtegetéseinkben hiányzó részei Tömörkény, Cs. Sebestyén 325