Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

a tükör szélére. Ennek eredetileg a tükörbe nézéssel adódó varázslat, ártalom távoltartásában mágikus jelentősége is volt. A régi polgárházak, paraszthajlékok kalitkában tartott énekesmadarairól a madarászattal kapcsolatban szólunk bővebben. A paraszthajlék állatseregletéhez, különösen tanyán, máig hozzátartozik a kutya és macska is. Hogy a kutya mennyire egy a házzal, azt a szólások, példabeszédek páratlan gazdagsága is mutatja: Kutya baja, mint a szentösi halottnak: semmi baja. Kutyául van, Dugonicsnál ebül is, kutyául is komondorul is: rosszul érzi magát, beteg. Kutyának válik: nem lesz azzá amivé kellene, így soványnak maradt disznó, kikapi asszony. Morog, mint a balhás kutya: folyton zsörtölődik. Kutyáékná vöt lagziba: veszekedett valahol. Nem őszi mög a kutya a telet: nem múlik el a tél hideg nélkül. A kutya is haragszik az óráé: tiszteld mások érzékenységét. Olyanokat mond, hogy a kutya se vönné a fogára: sértegető, bántó szavakat vág valakinek a fejéhez. Hagy ugasson a kutya, csak mög ne harapjon: beszéljen a világ amit akar, csak ne ártson. Alázatos, mint a torba járó kutya: jutalomra vár és ezért szerénykedik. Fél, mint kutya az égzöngéstű: fél, retteg. Jólakott, mint kilenc kutya egy egérrel: éhen maradt. Lögyön vasárnapja, mint a Gárgyánék kutyájának: részesüljön ő is a jóból. Uradzik, mint a pap kutyája: uraskodik. Iparkodik, mint a szögverő kutyája: csak kényszerítéssel végzi megszabott munkáját. Kitött magáé, mint szentösi kutya a hazáé: derekasan kitett magáért. Ha él: urának, ha döglik: kutyának: ha megmarad valami, akkor jó, ha elpusztul, akkor sem lesz nagy kár. A kutyát is mög kő böcsülnünk az uráé: az alantasokat is meg kell becsülni. Ki kutya az anyaszentegyházba!: tréfásan komoly figyelmeztetés, ha valaki nem kellő tisztességgel öltözve jelenik meg valahol és viselkedése sem illik az adott körülményekhez. Másként: ki kutya a templomba, ha nincs olvasód! Nem őszi mög a kutya a maga kölkit: senki sem cselekszik a saját érdekei, osztálya ellen. Kutyát szopott, nem anyát: komisz rossz ember. Változata kutyát szopott, még az anyja a piacon vót!—Nem bánja, hapondrós kutya is, csak kan lögyön: hevesvérű, fehérmájú fehérnép. A kutya is a partra szarik: gazdag embernek a szerencse is jobban kedvez. Aki kutyává jár, tanuljon mög ugatni: ha rosszra adtuk a fejünket, akkor ne szépítgessük magunkat. Nem egy kutya rúgja a tokit: sokan, sokfelől támogatják. Kutyára hagyi a nevit: nincs fiörököse. Kis embörtű a kutya se fél: szegény ember szavára nem sokat adnak. Kis kutya, lóggós lánc: nagyzoló szegény. Aki kutyává fekszik, bolhával kel: magára vessen, aki nem óvatos. Kinyúlt kilenc kutya hosszára: kényes, rátarti ember. Kutyahon vágta a kontrektust: a szerződést, ígéretet, vállalt munkát nem teljesítette. Dógozz kutya, ha szögény vagy: szegény ember gúnyos önbiztatása. Jó kutya hazajár: kicsapongó férfi, aki azért feleségét is megbecsüli. Öregkutyakedvű: mogorva ember. Jóétt embör, nagyszőrű kutya nem fázik: könnyen beszél, akinek mindene megvan. Ha kutyává játszol, bot lögyön a kezedbe: ha valamibe belefogsz, számíts a kockázatra is. Annak a kutyának fogtábú se öszik senki, akit bottá köll a nyúl után űzni: kelletlen embereket kár valamire biztatni. A kutya is akkor vesződik mög, mikó a legjobban mén sora: az ember sokszor a jóléttel sem tud mit kezdeni. Amik kutya egyször átússza a Tiszát, nekimén az máskor is: ha az asszony egyszer vét a házastársi hűség ellen, vétkezni fog többször is. A kutya is húst vönne a fogára, ha péze vóna: sok mindenben megakadályoz a szegénység bennünket. 312