Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Miután a pulyka nem szeret födött helyen éjszakázni, azért tanyai udvarokban a gazda szabadon álló, meggyszedő székre emlékeztető favázat készít, amelynek pulykaülő a. neve. A házilag tenyésztett, sokszor passzióból nevelt galamb számára külön galambház készül. Rendesen valamelyik melléképület padlásából rekesztik el. Ezért galambpallás neve is hallható. Tápai tyúkverem A rendes padlásról a galambász számára ajtaja is nyílik. Ez a galambluk. A galambok a tetőre vágott nyíláson járnak ki, amely fölött a sodronyból készített galambcserény foglal helyet. Ennek az udvarról zsinórral nyitható-csukható ajtaja van. A szegedi táj galambtartásáról a madarászainál, galambászatnál bőven szólunk. Egyes házaknál, főleg még a század elején gilicepár is akadt. Kálmány Lajos jellemzi

104 népdalaink gerliceszimbolikáját, a házastársi hűség példáját. Közkedvelt két vándormadár & fecske és a gólya. Boldog az a ház, ahova fészket raknak. A fecskék, Isten madarai szívesen fészkelnek az istállóban, mert itt nyáridőben sok a légy. Pusztítani tilos őket, sőt lehetőleg kedvükben is járnak. Fészküket nem szabad leverni, mert szerencsétlenség szakad a házra: tűz támad, meghal valaki, véreset ad a tehén. Kálmány följegyzése szerint egy tápai ember, bizonyos Nacsa Misa leverte a fészkét, mire a fecske megátkozta : Mosdóvized vérré váljon, Türülköződ lángot hányjon! 104 Kálmány III, 223. 310