Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

néven is emlegetik. A belső, tetőzettel ellátott rész deszkával nincs kipadolva, azonban mély homokréteggel borítják meg. Ebben hempereg és pihen a disznó. Az ólkerítés udvari részébe van a disznóvályú beépítve. Akinek feltörte a lábát valami, a sándorfalviak szerint dörgölje hozzá a disznó vályú sarkához: elmúlik. Ha a boszorkányok a tehenet megrontották, akkor disznóvályút visznek az istállóba, Sopa (Sövényháza — Kutyanyak) és a kifejt tejet beleöntik, majd kökényfa söprűvel ütögetik. Ha nem családbelinek mutatják meg a disznót, az idegen az ólkerítésen keresztül megköpködi, hogy esetleges dicsérete, szemverése ne ártson neki. Jázovai hiedelem szerint az ólban hízó megrontott disznó étvágytalanná válik, nem hízik, mert megverték szemmel. Ilyenkor a rontóját megkérik, hogy vizeljen egy edénybe, majd a belemártott rossz söprűvel, az ólnak háttal állva hintse meg a disznókat. Sok helyen egy lejtős deszkacsatorna, a beöntő vezet a vályúba. A moslék, kevert ezen át kerül a disznókhoz. Rendesen a vályú mellett nyílik az ólajtó. Földeákon, Tápén erre kötik a megszentelt húsvéti sonka csontját, hogy a disznók kövérek legyenek. Az ólajtó legfontosabb, mágikus jelentőségű része az ólküszöb. Ha új malacot vesznek, az ólküszöbre sütőlapátot, söprűt tesz a gazdasszony. A kötőjét leoldva, szintén odateszi és ezeken keresztül hajtja be az ólba. Hogy a disznókat elkerülje a betegség, az ólküszöb alá szentelt barkát szoktak tenni. Ha mód van rá, hétlyukú patkót is szögeznek a küszöbre. Az ól mint építmény, igen változatos lehet. Vannak olyan szilárdabb anyagokból készült disznóólak, amelyek fölé lapostető helyett kukoricagóré, kukoricakadárka, röviden góré, kádárka, kotárka emelkedik. Lécekből összerótt szellős falával kalitkára emlékeztet. Régebben vesszőből is fonták. Módosabb helyeken ez a csöves kukorica helye. 306