Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A tisztaszobának volt egy vagy két végablaka, amely az utcára és egy ódalablaka, amely az udvarra nézett. A szoba mennyezete gerendarendszeren nyugodott. A hosszában elhelyezett hatalmas mestergerenda tartotta a párhuzamosan elhelyezett kisgerendákat, másként átalgerendákat, és óvta őket a meghajlástól. Ezeknek száma Tápén mindig hét vagy kilenc. A mestergerenda közeire olyan eszközöket: borotvát, dohányvágót, gyufát dugtak, amelyeket féltettek a gyerekektől. Megrakták még szép kockára vágott háziszappannal is. A mestergerenda feltámasztására az ágas, szobaágas szolgált. 1737. Estére kelvén a fatens ágyában lefeküdt és elaludt, azonnal Vadkerti János képében tánczban vitték és háromszor az szobaágost megkerülték véle. 50 Ilyen szobaágasra azért is szükség volt, mert a tápai tisztaszoba méretei a szokottnál nagyobbak, hogy télidőben is lehessen benne a kemencemelegnél gyékényt szőni. Aránytalanul nagy a gányófaluk szobája is, mert szükség volt csomózó helyiségre, ahol tágasán elférnek. Lehetséges, hogy ezeknek is volt ágasuk. Tápén még emlékeznek rá. A bele vert szögön függőitek Tápén a családtagok olvasói. A klasszikus paraszti otthont a szegedi tájon is valami artisztikus célszerűség jellemzi. Hiába keresünk benne dísztárgyakat, csak önmagukért való alkotásokat. A falakon függő képek eredetileg kizárólag szakrális jellegűek. Elvétve még ma is látható üvegkép, tükörkép (Hinterglasbild) is. Ezeket a család még a múlt században élt őseitől örökölte. Leginkább Radnán, búcsúfia gyanánt vásárolták őket. A múzeum is számos szép darabjukat őrzi. Búcsújáróhely kegyképének (Radna, Alsóváros, Verebély, Gyűd, Lourdes, régebben még Lorettó, Máriacell) megáldott másolata szintén a tisztaszoba falára vagy kisebb méretben, suglót tetejére került. Később megjelennek híres emberek képei, olajnyomatai, és csak legkésőbb esküvői és katonaképek, családi fényképek. Még ma sincs tájkép, csendélet. A századfordulón Tömörkény István 51 a tanyai tisztaszoba falán ezeket a képeket látta: „az Öreg Úristen, Szűz Mária, Jézus, továbbá Erzsébet, Ferenc József, Kossuth Lajos, Rudolf. Rendszerint Erzsébet és Kossuth képére gyászfátyolt akasztanak, leginkább olyant, melyet már halottért kalapon vagy sipka körül viseltek. Rudolfnak ebből nem jut, mert az nem halt meg, hanem csak el van tüntetve." Szintén Tömörkény tanúskodik 52 arról, hogy „huszonöt-harminc év előtt félosztrák-félolasz, mosolygós, nagyszakállú krajnaiak hordozták az olajnyomású képeket népünk között." Ehhez hozzáfűzhetjük, hogy innen a sűrűn fölbukkanó német, sőt olasz felírásuk, és sajátos, messze tájakat idéző szakrális témakörük (Lorettó, Veronika római kendője, Máriacell, Albendorf, passaui Mariahilf, stb.). Legtöbbször radnai kép, vagyis a radnai kegyképet ábrázoló kép került a tisztaszoba falára. A század elején még általános volt, de még ma is elég gyakran látható. A legrégibb ilyen másolatok még művészi fametszetek, amelyeket később gyárilag készült üvegképek követtek. Szinte valamennyin ilyenféle szöveg: Radnai Szüzanya, könyörögj érettünk! Mondottuk, hogy a szövegek között idegen is akadt, mutatván, hogy népünket elsősorban az ábrázolás érdekelte. „Szüle hálálkodva vetett keresztet — írja 53 Móra Ferenc — a radnai szűz képe előtt." Radnai kép volt azonban a neve annak a bekeretezett, mirtuszkoszorúval, fátyollal övezett fényképnek is, amely a radnai búcsúról menyasszonyi öltözetben 50 Reizner IV, 520. 51 Tömörkény I., Munkák és napok 207, 257. 52 Tömörkény I., A kraszniki csata 228. 53 Móra F., Ének a búzamezőkről I, 38. 278
