Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
téshez. Bizonyosra vehető, hogy régen csak nádra tapasztott sima fal dívott. Nincsen semmi nyoma annak, hogy az effajta falra is ráfestették vagy rákarcolták volna. Ez nyilvánvalóan a múlt század legeleje, mióta a fűrészipar a Városnak egyik legjellegzetesebb mesterségévé kezd fejlődni. „A napsugárdíszes ház oromzatán — fejtegeti tovább Sebestyén — egy alsó réteg van sima deszkafalból, s azon fölül egy középpontból induló sugárzat, egymás mellé rakott 36—42 szál deszkából. A szegélydeszka itt is megvan, só'tt a vízszintes kettéosztás is. A sugárdeszkák találkozási pontján, többnyire a trapéz középpontján nyílás van, amelynek nap a neve." A Víz utáni házakon — folytatja — „már a napot helyettesítő nyílás nem napot Utánoz, hanem hosszúkás négyszögű alakocska, mely apró zsalugáterrel van betöltve. Néha még látható, hogy a középnyílás, azaz a padláslyuk kerek, néha esztergályozott gyűrűvel van beszegve, sőt csillagalakkal van kitöltve." A cifrább díszítéseken „az oromfal, magasságának alsó harmadában vagy negyedében, egy szál deszkával vízszintesen két részre van osztva. A felső rész közepén van a nyílás és körülötte sugárirányban az alsó deszkázásra, a szélesedő sugárdeszkák vagy napsugarak, egymás mellé rászögelve. Az alsó rész több páratlan számú rekeszre van osztva, rendesen ötre. Négyzet vagy téglalap alakúak. A két szélső az oromsarkokban, háromszögű. Az osztást az oszlopdeszkák jelzik. A középső rekesz mindig a legdíszesebb. Nagyon sokféle, változatosan fűrészelt dísszel szokták kitölteni, úgyhogy művészi szempontból a csipkézet mellett ez a legérdekesebb. Ennek egyébként mintafaragvány a neve. A középső rekeszben néha kisnapsugár látható, közepén csillagalakok vannak rászögelve. A többi rekesz a legkülönfélébb módon van kitöltve. Az oromsarkokon mindig legyező. A többiben gérbéllés, vagy igen gyakran vakzsalugáter : egyes és kettős. Az utóbbi fölött mindig félköralakú boltív van, többnyire cifrán fűrészelve, néha apró madáralakokkal díszítve." A napsugárdísz elemei között ritkásan feltűnik a már halszerű dekorációvá halványult szalamandra-motívum is, amelynek sárkány a ma már alig ismert népi neve. Megjelenik ajtókon, régi kapuk felső záródíszítésén is. Eredeti funkcióját, jelentését már régen elvesztette. A „Physiologus", ez a szimbolikus középkori természetrajz tanúsítja 16 , hogy a szalamandrának régente tűzelhárító erőt tulajdonítottak. Képe, alakja ezért került a házak, bejáratok föltűnő helyére. Azóta már megsemmisült napsugaras házakon Sebestyén után még mi is láttunk stilizált, aprójószágra [lúd, esetleg tyúk] emlékeztető madárdíszt is. Nagyon lehetséges, hogy ez valamikor a ludvérc babonás képzetkörével függött össze. Kovács János 17 írja: ha valaki, főleg hetedik gyerek borzastollú, fekete tyúk galambtojás nagyságú tojását kilenc hónapig, kilenc hétig, kilenc napig, kilenc óráig a hóna alatt hordja és melengeti: táltos kél ki belőle és parancsra kincseket hord a gazdájának. A szegedi táj napsugárdíszítésében rendre föltűnnek — gazdag átmeneti változatokban is — a barokk, klasszicizmus és eklektika sugallatai is. A barokk előkép már csak az alsó és felsővárosi templom említett ábrázolásaiban maradt meg. Már eltűntek a Palánk ódon polgárházainak ama kapui, vasrácsozatai, szárazbejáratai, amelyek ezzel a barokk mintával eszmei és formai rokonságban voltak. Már a klasszicizmus nyugodt, puritán, geometrikus szellemét tükrözik azok a máig megtalálható homlokzatok, amelyeknek plasztikai hatásuk nincs, de szigorú anyagszerűségük, tömör, világos, lényegre törő fogalmazásuk révén még mindig határozottan fejezik ki, valósággal sugározzák a téma eredeti szakrális célzatait. 16 Horváth S., A Physiologus. Ethn. 1921, 18. 261
