Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Zákányszék lakosságának túlnyomó része alsóvárosi eredetű : Ábrahám, Bába, Babarczi, Bajorics, Bálint, Bata, Bénák, Bernáth, Berta, Bezdán, Biczók, Bigors [kiejtve: Bigócs. Az ős egy ittragadt felvidéki szlovák ember], Bite, Bóka, Borbás, Bózsó, Börcsök, Buborék, Csamangó, Csányi, Császár, Csiszár, Csóti-Gyapjas, Csúcs, Daka, Dobó, Dóczi, Dudás (Dorozsma), Dücső, Engi, Faragó, Farkas, Fábián, Felhő, Fehér, Fodor, Forgó, Födi, Frank, Fürtön, Gárgyán, Gëra, Grëgus, Gyuris (Dorozsma), Hegedűs, Herédi (Horgos), Hódi, Högyösi, Huszta, Ilia (Tápé), Illés, Jakus, Jójárt, Juhász, Kálmán, Kalmár, Kása, Katona, Kazi, Kiri, Kisguczi, Kismarton, Kispétör, Kocsis-Savanya, Kónya, Kószó, Kothencz, Kotogány, Kovács-Tanács, Lasancz, Lázár, Lengyel, Lovászi, Makra, Márki, Márton, Mása, Móra, Mózes, Mulati, Nacsa, Nagygyörgy, Nagymihály, Négyökrű, Némöth, Nógrádi, Nyári, Oltványi, Ónozó, Ótott, Ökrös, Ördögh, Palotás, Pap, Papdi, Pipicz, Puskás, Rácz, Rózsi, Savanya, Sebők, Simon-Jójárt, Sója, Sutús, Száraz, Szekeres, Szél, Szélpál, Tanács, Tandari, Terhös, Vas, Vecsörnyés, Vér, Visnyei, Wolford, Vőneki, Zádori, (Dorozsma), Zombori. Zákány népéletéró'l a múlt század legvégén nem kisebb ember, mint Herman Ottó készített jegyzeteket. Kiadatlan útinaplójában

287 e sorokat írja: „Nagyon érdemes dolog volna valamely érintetlenebb tanyán egy évet eltölteni s az életet apróra megfigyelni: Ősi vonatkozású dolog akadna akárhány." Herman 1899 őszén Szegeden megtekintett egy kiállítást, ami nem elégítette ki. Hogy útjának mégis legyen valami tudományos haszna, egyik jóembere, Vó'neki Pál alsóváriosi talicskakészítő közbenjárásával kijutott Pálfy Antal tanyai kapitány zákányi tanyájába. Naplójában a házrészek megnevezésével megörökíti a tanya alaprajzát, hozzáfűzvén : „igazi az én házam, az én váram." Az ajtó belsején szögre akasztva ó'si szerszámot talál : egy darab lófarkat, amelyben fésű volt belevágva, tehát nemcsak tartó, hanem tisztogató eszköz is. Hozzáteszi, hogy ez a szerszám a XIX. század első felében még köznemesek házában is dívott. Azután körülkerüli a tanyát, megtekinti a szérűskertet, a polyvás sárral tapasztott, fehérre meszelt vermet, a kunyhószerű polyvást, a ház alakú rakásban rakott és kímélés céljából betapasztott vályogot, távolabb a konyhakertet, legelőt. Ez nyilván semlyék volt. „A határ közelében — írja — áll a magas szélmalom, tova a szőlő és a szántóföld. Szóval a tanyás úr a maga földjén és uralkodó a házában is. Valóságos király, akarata előtt meghajlik minden Ez a helyzet fejleszti ki az alföldi tanyásgazdában az erős önérzetet, amely sokszor a gőgig ér föl." A napló még szól az állatállományról, a szekérről, följegyez továbbá tájszavakat is. Kár, hogy Herman csak a szándéknál maradt, tervezett műve Szeged akkori tanya világának klasszikus emléke lenne. ZICHYFALVA szerb hivatalos nevén Mariolana, a környék népnyelvein Morminc. Csekély magyar kisebbsége állítólag szegedi sarjadékokból került ki,

288 akiket nyilván a birtokos Karátsonyi-család telepített a múlt század első felében. A falu népéletéről nincsenek adataink. ZIMÁNDKÖZ. Román neve Zimandcuz. Arad megyei magyar falu. Amikor a jórészt szegedi eredetű gányókból Wodianer Sámuel nagykereskedő által telepített 287 Madarassy L., Herman Ottó látogatása a szegedi Pálfy-tanyán. Budapest 1935. 288 Reizner J., Szeged és Délmagyarország 14. 251