Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

VERBOVICASZIGET, olykor Verbői sziget Batthyány Ignác püspöktől, a bébi uradalom birtokosától 1785-ben szegedi gányókból alapított kertészség. A szabadságharc viharaiban elpusztult, nem támadt föl többé. Emlékezetét Törökkanizsától északkeletre a Vërbapuszta őrzi. VÖRÖSCSÁRDA Oroszlámos és Törökkanizsa közötti, apró útmenti település, amelynek lakossága teljes egészében Szeged gányó népéből sarjadt. Vass Pál utalásán

284 túl mást nem tudunk, egyéb források nem emlékeznek meg róla. Máig szegedi anyanyelvén beszél. Romániához tartozik. * VRÁNYOVA, milleniumi magyar nevén Aracs, szerbül Vranjevo vegyes ajkú falu Törökbecse tőszomszédságában. A híres aracsi templomrom kissé odébb van, Beodra közelében. A helységről való ismereteink csak a XVIII. századdal kezdődnek. A kamara egy társulatnak marhalegelőül adja bérbe. A szerb pásztorok kis településüknek a Vranova (Varjas) nevet adták. A közvetlen környék hódoltsági magyar faluinak maradványai : Morotva, Somogy, Vincai, Szentkirály még megérték ezt az időszakot. A falu később határőrségi század székhelye, amely 1752-ben bácskai szerb granicsárokkal is gyarapodott. 1774-ben mezőváros lett, és kincstári határát az itteni szerb lakosság haszonélvezetben birta : az egyes házak, háznépek között eleinte évrolévre, majd három évenként felosztották. Magyar nem részesülhetett e földekből. Torontál megye visszaállításával (1779) megváltozott a helyzet, mert a Törökbecsén birtokos Sissányi-család istápolásával Vrányova katolikus magyar lakossága „főképpen 1820—1840 között — írja

285 Szentkláray Jenő — Szeged vidéki, bácskai és marosi magyar napszámos és iparos, jelesül hajóács és molnár néppel folyvást gyarapodott." Ugyanis 1860 tájáig Törökbecse gazdag és virágzó középpontja volt a bánáti gabonakereskedelemnek, és ez jó megélhetést adott nemcsak a saját, hanem Vrányova dolgos magyar népének is. Csatlakoztak hozzájuk a szomszédos Törökbecse, továbbá a feloszlatott Akács, Borjas szegedi gyökérzetű magyar népéből is. Népéletéről, hagyományvilágáról — sajnos — alig tudunk valamit. ZÁKÁNYSZÉK, népünk nyelvén Zákány a Város régi domaszéki, mórahalmi és csorvai kapitányságainak összefüggő, határos részeiből alakult tanyaközség (1950), amelynek névadójáról, a középkori Zákány-családról több helyen is szólunk. Határa 1960-ban 11 609 hold, lélekszáma 3385. A mai település magja az 1840-ben Zabos/a — régi térképeken Zabosfája — határrészben keletkezett Lengyel-kápolna. Nevét Kapitány Istvánné Lengyel Jozefa alsóvárosi tanítónőtől kapta. Az ő költségén épült ez a Szentháromság tiszteletére szentelt kápolna. Az előtte álló kőkeresztet még 1840-ben tutajon szállították Radnáról. A kápolnának Alsótanya vallásos életében úttörő jelentősége volt. Hosszú időkön át vasárnapokon itt misézett a piarista Tóth János, tanyai népoktatásunk nagyérdemű apostola.

286 284 Vass P., A gyarmatosító Szeged 8. 285 Szentkláray J., Plébániák 241. 286 Szeged-Alsótanyai Lengyel-kápolna Évkönyve. 1907—1912. Szeged, 1913. 250