Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A század utolsó évtizedeiben (1898) a nép elégedetlensége agrárszocialista megmozdulásban tört ki. Ennek láttára az uraság még meglévő' 7500 hold tordai birtokát 4 millió koronáért felajánlotta a falu népének. A kerület országgyűlési képviselője vállalkozott a pénzszerzésre, illetó'leg hitelnyújtásra. Kiderült azonban, hogy a gróffal összejátszva, késleltette a vételár előteremtését. A nép nyomására azonban mégis létrejött az egyesség (1903), megtörtént az örökülés. El merjük mondani, hogy nyilván Torda a legszebb falu, amelyet a Temesközben szegediek alapítottak és építettek. Egyrészt egyezik azzal a tipikus bánáti faluképpel, amelynek kialakításában még Mária Terézia katonamérnökei buzgólkodtak, és a gazdagabb németek, illetó'leg szerbek a múlt század első felének klasszicizáló szellemében fejlesztettek tovább. Torda szorgalmas, tehetó's magyarsága ezekkel a modernebb, kényelmesebb kezdeményekkel lépést tudott tartani. Mondják, hogy a házvégek archaikus magyar fehér színét az utóbbi évtizedekben szorította háttérbe a „kincstári" Mária Terézia-sárga meszelés. Torda azonban másfeló'l megó'rizte a délvidéki magyar, pontosan szegedi eredetű gányófaluk (Száján, Kisorosz, Gyulafalva, Újkígyós, Csanádapáca stb.) alaprajzi sajátosságait is, amelyekró'l más összefüggésekben szólunk bővebben. A falu múltjával, népéletével érdemlegesen még nem foglalkoztak. Kálmány Lajos temesközi gyűjtésében csak igen elvétve bukkan föl a falu neve. Itt nem paposkodott, hagyományőrzését nem ismerte föl. Máig színes népélete akkoriban még különösen gazdag lehetett. Tájszólása töretlenül szegedi. Egy napos tordai idó'zésünk alatt alkalmunk volt a dohánykertészet, földmívelési eszközanyag és szokások köréből néhány adalékot összegyűjteni : a szegedi előzményekkel és analógiákkal minden megegyezik. Bőségesen jutalmazna a kiadós anyaggyűjtés. A családnevek leginkább alsóvárosi és tápai eredetre vallanak : Bába, Bálint, Bata, Belovai, Bénák, Bite, Bodo, Bukosza, Csíkos, Csiszár, Csonka, Csorba, Fürtőn, Gyapjas, Katona, Kónya, Korom, Kószó, Lázár, Lippai, Madarász, Makra, Mása, Nacsa, Nagyiván, Ördög, Pákai, Rózsi, Rúzsa, Szalma, Szekeres, Szeles, Szűcs, Talpai, Tápai, Vastag. Kedvelt keresztnevek : Zakariás, Illés, Simon, Apollónia, Ágota. A falu földrajzi neveiből a következőket sikerült megörökítenünk: Kószó, Bilks, Kiss, Szélső, Tóth utcák, amelyek nyilván a nagycsaládi település nyomait őrzik, továbbá Susán, Hodály. 260 * TÖRÖKBECSE, szerbül Növi Becej virágzó bánáti mezőváros a Tisza partján, jelentős magyar lakossággal. A középkorban vára van, amely egyideig Brankovics György szerb fejedelem birtoka. A helység a hódoltság idején sem enyészik el. Mint kamarai birtok, a Sissányi-család tulajdonába kerül (1782). Egyik sarjadékát Leiningen Károly, a későbbi aradi vértanú vette feleségül. A földesúr a szerb lakosság mellé 1820-ban a szegedi tájról telepít a Susán városrészbe magyar gányókat, akiknek számát a közeli Borjasról betelepült szintén szegedi magyarok is gyarapították (1849). A törökbecsei magyarság hagyományvilágáról még mindig csak annyit tudunk, amennyit Kálmány Lajosnak itteni rövid káplánkodása idején, viszontagságos körülmények között sikerült gyűjtenie. Életéből ismeretes, hogy Szentkláray Jenő plébános, a Temesköz kiváló történetírója, egyúttal személyes jóakarója mellett itt 260 Adatközlőink Katona Andrásné Balogh Ágota, Oláh Józsefné Katona Erzsébet, Sós József továbbá István Imre lelkész. 242
