Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Az eddigiekben iparkodtunk Kálmány Lajos ifjúságának ama mozzanatait és szülőföldjének ihletéseit kiemelni, hangsúlyozni, amelyek hivatásának fölismeréséhez, vállalásához vezettek. Péter László alapos életrajzának birtokában tudományos pályáját már nem szükséges hasonló részletességgel követnünk. 55 Eredményeit munkánk során egyébként is sokszor méltatjuk. Elég, ha főbb állomásait és sorsszerű fordulatait fölidézzük, életművét jellemezzük. Pécskai káplán, amikor a „Dugonics András sírjára" helyezett „Koszorúk az Alföld vadvirágaiból" első kötete megjelent (1877). 56 Bevezetőjében hálásan emlékezik meg a torontáli származású Abafi-Aigner Lajos buzdításairól, akinek talán Szentkláray Jenő, esetleg Debreczeni János ajánlotta a fiatal papgyüjtot. 57 Újabban vált ismeretessé, hogy Ipolyi a maga folklóranyagát Abafi Lajosnak adta át megőrzésre. A „Koszorúk" második, igényesebben szerkesztett kötetének anyaga túlnyomóan a szegedi dohánykertészekből települt Csanádapácáról való. Gyűjtőként itt találkozik először Szeged népével. 1878-ban Szeged-Rókusra helyezik, szülővárosában is hozzáfog a gyűjtéshez. Bontakozni kezd benne a „Szeged népe". A következő évben a Várost elsodorja a Víz, de Kálmány Lajos dokumentációjában az archaikus Szeged most már múlhatatlanul él tovább. 1879 másért is jelentős. Ebben az esztendőben jelenik meg Szentkláray Jenőnek, a hajdani szegedi diáknak a Temesközről, idegenből honosodott újabb nevén Bánátról szóló nagyszabású történeti munkája, amely Kálmányra jelentős hatással van : tudatosítja benne a feladatokat és ösztönzi a szakadatlan munkára. Szeged népe jelentós mértékben vett részt a Temesköz újranépesítésében. Ezt a folyamatot tudományos módszerességgel és nagy körvonalakban először Szentkláray Jenő rajzolja meg. Ötvennél több temesközi falu lakossága, illetőleg magyarsága bizonyíthatóan szegedi eredetű. E népesség leginkább dohánykertészként, zömében 1779— 1848 között hagyta el szülővárosát, vérségi, szellemi, gazdasági kapcsolatairól azonban nemzedékeken át sem mondott le. Természetes, hogy ez az elvándorolt szegedi nép szigetsorsának megfelelően számos népéleti archaizmust őrzött még akkor is, amikor az anyavárosban ezek a sajátosságok már halványodni kezdtek, pusztulásnak indultak. Ebből a szempontból egyenesen szimbolikusnak, páratlan szegedi miszsziónak érezzük, amikor Kálmány Lajos Rókusról éppen az egyik legjellegzetesebb temesközi magyar faluba, Szajánba kerül. Szentkláray szellemi hatása világosan tükröződik a „Szeged népe" köteteinek 58 igen tanulságos bevezetőin, de Kálmány mind tudatosabbá váló módszerén is. Megkezdődik Szajánban, Törökbecsén, Szőregen, Törökkanizsán, Padén, Magyarszentmártonban, Lőrincfalván (Terjánban), Csókán, Egyházaskéren (Verbicán) és még számos más helyen sok üggyel-bajjal, viszontagsággal, olykor Nagybotú Lórincre emlékeztető szenvedéllyel Temesköz magyar népéletének, szegedi összefüggéseinek föltárása. Kálmány gyűjtői érdemeit egyáltalán nem kisebbíti, hogy elsősorban és szinte kizárólag folklórjelenségeket örökít meg. Magánéletének annyi megpróbáltatása, de talán szaktudományunk módszereinek és céltudatának akkori fejletlensége miatt 55 Péter L., Kálmány Lajos. Egy nagy magyar folklorista élete. Bp. 1952. Vö. még Móra F. Az utolsó magyar sámán. In : Szegedi tulipántos láda. I. Bp. 1936, 205; Ortutay Gy., Kálmány Lajos és a modern néprajzi gyűjtés. Szellem és Élet 1940, 192. és „Halhatatlan népköltészet" 164. Egyéb méltatások felsorolása Péter László művében. 56 Koszorúk az Alföld vadvirágaiból. I-II. Arad 1877, 1878. 67 Kálmány és Abafi Lajos tudományos kapcsolatának kitűnő elemzése Pogány P., Szájhagyomány mentésünk elfelejtett korszaka és szervezője. Ethn. 1954. 58 Szeged népe. I. Ős-Szeged népköltése. Temesköz népköltése. III. Szeged vidéke népköltése. Arad 1881, 1882, Szeged 1893. 21
