Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
sem fordít kellő figyelmet a mindennapi élet néprajzának : viseletnek és táplálkozásnak, életformának és környezeti hatásoknak tanulmányozására, a kivándorolt szegediek és a környező nemzetiségek együttélésének vizsgálatára, főképpen pedig azoknak a hagyományszálaknak még bővebb, egyetemesebb kifejtésére, amelyek e magyar szigeteket Szegedhez fűzik. Gyűjteményei a szegedvidéki népköltést még dúsan virágzó állapotában mutatják be, a gyűjtői tudatosságnak, szorgalomnak, lelkiismeretességnek az Ő korában egészen szokatlan példáját adva velük : Kálmány kemény egyénisége alig ismeri az elhallgatást, kiegészítést, szépítő stilizálást. Fájdalmas hiány azonban, hogy kora egyoldalú irodalmi nézőpontja, valamint zenei ismereteinek hiánya miatt a dallamok följegyzését ő is mellőzi. Mégis elsősorban és mindenekfölött Kálmány Lajos érdeme, hogy Szeged vidéke folklór szempontjából egyik legismertebb tája hazánknak. Kutatásaiban föltétlenül az elbeszélő hagyomány érdekelte legjobban. 59 Az a hagyomány, amely a mesei funkción, tehát a költői sajátosságokon és szükségleteken túl az emberlét szakrális szelleméről, archaikus világképéről is tud még vallani. A magyar népi kozmogónia leggazdagabb forrásainak feltárását neki köszönhetjük. 60 A holdra, csillagokra, világunk alakulására irányuló kutatásokat nyilván ihlette Munkácsi Bernát vogul népköltési anyaga, egészében azonban Kálmány gyűjtői ösztöne, odaadása, népszeretete kellett a megörökítésükhöz. A nyomukban kibontakozó kép egyként idézi a magyar primitív hagyományt, de a bibliai apokrifok és a bogumil eretnekség színező hatását is. Bár kezdettől fogva foglalkozik mesegyűjtéssel is, igazában azonban csak pályája delelőjén válik a magyar mesekutatás egyik legtiszteltebb mesterévé, a mesemondó egyéniség és a hallgató közösség alkalmi társadalmának úttörő magyar kutatójává. Főleg magyarszentmártoni meséi számos „keleties" elemükkel még szintén archaikus tudatformát tükröznek. Balladagyűjtésének nemcsak mindjárt a Székelyföld nyomában járó gazdagsága, hanem bizonyító ereje miatt is páratlan az értéke: a középkori magyar balladatáj egyetemes virágzását, termékeny összefüggéseit igazolja. Kálmány Lajos munkássága máris klasszikus jelentőségű. Nemcsak szülővárosa lehet rá méltán büszke, hanem szaktudományunk is. Ez a nagy dokumentum naivabb népi fokon a szegedi világnak ugyanolyan tükörképe, mint Tömörkény és Juhász Gyula életműve; sajnos, ezeknél sokkal ismeretlenebb. A szegedi iskola: Hájos Gáspár, Dugonics András, Benyák Bernát, Tóth János, Csaplár Benedek szellemi világa nemcsak a magyarság és a szegedi nép önelvű szemléletét, vizsgálatát jelenti és ihleti. Hasonló munkásságra ösztönzi azokat is, akik más néprajzi tájról, esetleg idegen népközösségből származva, de a szegedi piarista gimnáziumban tanulva, illetőleg a Városban élve idővel szintén kedvet kapnak, nyilván döntő elhatározásra is kezdenek ébredni a maguk népének, emberi világának szakszerű, folklór ihletű vizsgálatához. Az alábbiakban a XIX. századot a maga 59 Hagyományok. I. Mesék és rokonneműek. II. Borbély Mihály mondása után. Vác 1914, Szeged 1914; Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye. MNGy. XIII. Budapest 1914; Kálmány Lajos Népköltési Hagyatéka. Szerkeszti Ortutay Gyula. I-II. Bp. 1952, 1954. 60 Kálmány L., Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya. Budapest 1885. Uő, Mythologiai nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban. Uő, A hold nyelvhagyományainkban. Budapest 1887. Uő, A csillagok nyelvhagyományainkban. Szeged 1893. Uő, Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban. Szeged 1893. Egyéb műveinek jegyzéke Péter László könyvészetében, idézésükre a megfelelő helyen sor kerül. 22
