Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

E kapcsolatoknak a tatárjárással végük szakad, mert IV. Béla Tápét és a mai tápai réten levő Vár tó nevű halastavat Szeged városának adományozta. A birtokba iktatást a király nevében Leontius szoregi bencés apát végezte.

238 Tápé mostantól kezdve — kisebb hódoltsági megszakításokkal — egészen 1848-ig, vagyis a jobbágyfelszabadításig Szeged városának birtoka, faluja. Tápé igazi vízmenti falu, amelyet elzárt, sokszor el is pusztított a Tisza, de meg is védelmezte, együtt is tartotta a török hódoltság idején. Tápé népi folytonossága ennek következtében egészen a XI. századtól kezdve töretlen, ami hagyományőrző készségében szinte napjainkig megnyilatkozik. A falu Tápé neve valószínűleg ősi magyar személynév, de jelentését a tudománynak eddig még nem sikerült szabatosan megfejtenie. Címere a XVII. században bukkan föl, de nyilván már a középkorból származik. Ugyanaz mint manapság. Vízimadarat ábrázol, ami még világosan totemisztikus, tehát ősvallási hagyományt őriz. A madár egyesek szerint a gém, a szegedi táj nyelvén gemecs, genes. így érthető, hogy a környékbeliek a tápaiakat — természetesen tréfálkozó kedvből és nem rosszindulatból — a genes szóval szokták megtisztelni, ugrasztani. Lakatos Károly a madárnak tréfás tápai elől járó nevét is följegyezte.

239 Mindez nyilván Tápé hagyományos címerállatával is összefügg, ez pedig — mint mondottuk — Ősmagyar sajátosság. Tápé hajdani madárvilágáról a pákászkodásnál nagyobb összefüggésben is megemlékezünk. Tápé hajdani pecsétjei Említsük itt meg mindjárt, hogy Tápé temploma, illetőleg annak gótikus része még a középkorban, talán még a XIII. században épült. Búcsúnapja Mihály arkangyal ünnepe. Tudjuk, hogy Szent Mihály a középkori néphagyományban a halottak pártfogója. Lehetséges, hogy a mai tápai templom eredetileg az Ő nevére szentelt temetőkápolna volt, és csak egy régebbi, nyugatibb emelkedésen épült templom pusztulásával vált a falu egyházává. Erre az újabb ásatásokból következtethetünk. Közel egykorú, nyilván még a XIV. századból származó freskóit a múlt században elmeszelték, csak 1940 táján tárták föl újra. Tápé népének írott forrásokban sokáig nincs újabb nyoma. Csak a XVI. század elején ad hírt magáról. A városnak 1522-ből ránkmaradt egyházi tizedjegyzéke a tápai családfők nevét is felsorolja : Tóth, Dóka (Domonkosból), Erdélyi, Vajda, Nagy, Révész (többször is), Kont, Johos, (Juhos), Csajda, Sárady, Току, Terhes, Hernük, Gál, 238 Juhász K., Hajdani monostorok 201. 239 Lakatos K., A régi szegedi halászok jelképes madarai. Ethn. 1910, 87. 230