Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

léről, majd Kömpöcről, Jászszentlászlóról való eredete. Innen származó családok: Bacsó, Báló, Bárkányi, Borsik, Böröcz, Budai, Buruczkai, Csűri, Födi, Hegedűs, Kakuszi, Kocsó, Kónya, Korom, Kormányos, Lippai, Márta, Nagy, Nagypál, Ördögh, Palotás, Rabi, Rácz, Rozsnyai, Szanka, Tápai, Tömösvári, Varga, Zelei, Zsiga. SZAPÁRYFALVA a múlt század végén telepített magyar falu, Lúgos közelében. Hivatalos román neve Tipari. Többsége makai református sarjadék. Katolikusai szegediek, vagy legalább ilyen családok is

214 vannak köztük. Mindkét felekezetnek természetesen ö-ző az anyanyelve. SZATYMAZ török, esetleg kun eredetű családnév, amely föltétlenül pásztorkodásra, középkori szálláshelyre utal. Első előfordulása eléggé kései: Baka Albert szegedi polgár és az alsóvárosi ferencrendi gárgyán a Szatymaz és Vargatelek szomszédságában levő rétséget csak akkor vehették birtokukba, amikor a töröknek az előírt illetéket lefizették. Erről tezkere nevezetű nyugtát is kaptak (1676). Szatymaz még sokáig szállásokkal tarkított puszta, csak a múlt század elején keletkeznek rajta Zombory Pál főkapitány kezdeményezésére högyek, azaz szőlőtelepítések. Inkább felsővárosi polgárok, népi eredetű értelmiségiek birtokolnak Szatymazon, akiknek jelentős hatásuk van a környék modern szőlő- és gyümölcskultúrájának kibontakozására. Ilyen Babarczy József ügy véd : feleségének keresztnevét a Vilmaszállás szőlőtelep Őrzi. Ilyen Felmayer János tímármester, Mikszáth Kálmán barátja, a később róla elnevezett szatymazi határrész, Jánosszállás megalapítója. A múlt század hatvanas éveiben a verseci borvidékről kövidinkát telepített a szatymazi homokra.

215 Ilyen továbbá Fráter Alajos tanító, Fráter Zoltán ügyvéd és sok más. „Az Szegednek Szatymaz — tréfálkozik egy régi újságcikk

216 — ami a subán a gallér. S valamint a suba gallér nélkül semmit se mond, akép Szeged is hej de színtelen város lenne Szatymaz nélkül". Itt volt egy különc szegedi ügyvédnek, később rendőrkapitánynak, Тагу Pálnak szőlője is, akit a múlt század derekán a néphumor Kácsatojó csúfnévvel tisztelt meg.

217 Villája egy halmon állott, amelyet a vadvizek sokszor körülzártak. Ilyenkor Pál úr csónakon volt kénytelen kijárni. 1846-ban egy tanyai, szomszédban élő parasztaszszony fiaskácsája a fiókáit a villa melletti semlyékes vízre vezette. Тагу Pál a fiaskácsát lefogatta, az asszonyt pedig tilosban járásért 60 forintra büntették. Az eljárás nagy port vert föl. A nép azzal szerzett magának elégtételt, hogy Тагу kapitányt kidanolta : Kiabál a fiaskácsa Gazdájának, hogy kiváltsa. A sömlyékbe szorította, Hatvan forintért kiadta. Ejnye kutya kocogtatta! Hej Тагу Pál, haj! Meg kell még említenünk Zsótér Andor dúsgazdag hajósgazda szatymazi szőlejét is, amelyeknek Mikszáth Kálmán többször is vendége volt. Ebből a környezetből indult Dankó Pista is. 214 Szeged és Vidéke 1903, 216. sz; Vöő G. 215 SzN. 1892, 45. sz. 216 o-us, Szatymazi szüret. SzN. 1884, 239. sz. 217 Czimer K., Kaszinó 84. 223