Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Kis Annusnak sok szép uborkája, Nagy Pali Pista kétágú vellája, Víg Jánosnak sarkon van a háza, Matyi Pista; izmos a pofája. Kis Tóninak őszül a szakálla, Nagy Jancsinak oda a gatyája. Magyarázatul hozzáfűzhetjük, hogy Manga Gazsinak igazi neve Varga volt. Csicsadóról már nem tudtak semmit mondani. A nevet inkább cigányok viselik. Olajosnak olajsatuja volt. Mindig csak ezzel szitkozódott : az Ántikirisztusát ! Zsiga Ferkó fia nyilván kényes legény volt. Iszter az Eszter helyi alakja. A két Károly-lányt apjuknak, Zsótér Károlynak parasztoknál akkoriban még ritka keresztneve után emlegették. Sovány Jancsi eperfáira, Kis Gyurka asztagjaira, Túri János lovaira volt büszke. Sipka Jóska tajtékpipával járt. Nagy Sándort nagy fehér kutyái tették nevezetessé. Gergő Imre : a Gergó' nyilván apja keresztnevéből vált ragadványnéwé. Úgy emlékeznek, hogy a lánya nyírott hajú, kissé kikapós teremtés volt. Kis Miska kis házat épített, amelyet összevissza toldott meg. Kis Antal marhája beteges volt. E két Kisnek igazi neve Papp. Zsótér Jani cirokmuzsikán ügyesen játszott. Kis Annus szép uborkát termesztett. Nagy Pali Pista, igazi nevén Kovács István másodbíró takarékosságból csak kétágú villát készített. Víg Jánost sarokházáról emlegették. Matyi Pista feltűnően kövér volt. Kis Tóni már öregedett. Nagy Jancsi fehérnépek után járt. Egyszer az ablakon ugratták ki, gatyája ott maradt. Amíg 1766 eló'tt csak Sövényházán és Anyáson voltak kertészek, a rákövetkező szegedi korszakban hírtelen bontakozik ki Tömörkény, Baks, Hatrongyos, Kűtörés, Përcsora dohánykultúrája, amelyhez később még Csany, Pusztaszer, illetőleg Hantháza, Homok, Levelény, Vadkert csatlakozott. Levelénynek Inczefi Géza

194 több megnevezett részét említi: Lelevényfok, Levelényhát, Lelevényimajor, Kislevelény, Nagylevelény, Levelény fenék. A sövényházi nép a dohány mellett sáfránykertészettel is foglalkozott. Az uradalom meghonosítja a XVIII. század végén a merinó, népünk ajkán a némötbürge tartását is. A juhászat emlékezete a tájon máig eleven, de még tudományos feltárásra vár. Nyilvánvalóan az uradalom hatása, hogy a sövényházi nép kitűnően ért a lóneveléshez is. Legkedveltebb a szállás néven emlegetett előszállási tájfajta. Termeltek kendert, öregek fontak. A Sövényháza kiterjedt határában élő nép a szabadságharc után nagy megpróbáltatáson megy át. Az általános részben már bővebben is mondottuk, hogy az uradalom a dohánykertészeket feloszlatja, a házakat lerombolja, hogy a nép a jobbágyfelszabadító törvények értelmében ne követelje magának azokat a földeket, amelyeket már nemzedékek óta ő munkált meg. Palásthy jószágkormányzó népítélet áldozata lett. A lakosság jórésze így kénytelen volt elvándorolni. Ez az elrajzás egyébként már a XVIII. század végén elkezdődött. Erről külön szólunk. Csak egy példa : a bánáti Padén a Gera család egyik ágát máig a Kutyanyaki ragadványnévvel különböztetik meg a többitől.

195 Ezek egyébként a múlt század legelején vándoroltak ide. A megtépázott, számban megfogyatkozott nép mellé azután főleg felsőtanyaiak, kistelekiek vándoroltak, és így a falu, illetőleg határ szegedi jellege máig megmaradt. Emberi sorsáról Féja Géza fest döbbenetes képet.

1 194 Nyr. 1966, 303. 195 Juhász Antal szíves közlése. 196 Féja G., Viharsarok 303. 196 fct

> FE»^X 217 Szakkönyvi*

1

'» 4^ MÜZtA^