Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Sövényháza egyik határrésze, házsora, az uradalom szélén húzódó Kutyanyak sajátos telekformát őrzött meg, amelyet állítólag vadállományának védelmére írt elő az ó'rgróf nekik. Telkeiket, numerusaikat (összesen 62 volt, 1 numerus = = 16 hold szántó +13 hold legelő) középen út szeli ketté. Lakóházuk, esetleg istállójuk, óljuk az egyik, gazdasági udvaruk, szérűjük a másik oldalon. Itt vannak a színjeik, sopáik is, amelyeket három oldalról szalmával raknak körül. Ez okos helykihasználást is jelentett, de ugyanakkor rejtegetésre is jó volt. Ahol az épület van, annak hátsóföd, vagy egyszerűen hátul, a gazdasági udvarnak elsőföd, röviden elöl a neve. Kerítés csak szórványosan látható. Ez magyarázható az egykori uradalmi sorssal is, nem volt sok féltenivalójuk. Ők azonban úgy mondják, hogy nincs is szükség rá, hiszen a sorok, utcák lakói tökéletesen megbíznak egymásban. Az elválasztó, numerusokat kettéosztó útnak ugyanis utca a neve, ami a tanyavilág kialakulásánál korábbi szemléletet és igényt fejez ki. A több km hosszú Kutyanyak kisebb, megkülönböztetett részei :Öregkutyanyak, Kiskutyanyak, röviden Öregnyak, Kisnyak, továbbá Tubaksarok. Egyéb sövényházi határnevek : Ződhalom, Kártyás, Görbeszék, Büdösszék, Veszszőshalom, Hosszúhát, Kukacostábla, Kűtörés, Pitricsom, Tarkadisznórét, Ilonasík, Kerektó, Bíbichát, Csibafa, Tökös, Szúnyogos, Ökörjárás, Kisországút, Tetűhögyös, Sasillés, Limbus, továbbá újabban Csajhát, Kisszer, Rontószél 197 . Sövényháza emberi világa Palotás Fausztin és Tömörkény István novelláiban sűrűn felbukkan. SZABADKA, átmeneti, XVIII. századi nevén Szentmária, Mária Terézia városa, egy régi szegedi céhiratban Mária Trés, latinul, illetőleg németül Mariatheresiopolis, szerbül Subotica, bunyevác kedveskedéssel Subotica biela 'fehérlő Szabadka' szegedi, ill. Városunk szabadkai kapcsolatai alapos néprajzi tanulmányt érdemelnének. Itt csak néhány mozzanatra utalunk. A szabadkai, ludasi bunyevác katolikusok több évtizeden át az alsóvárosi barátok lelki gondozása alatt éltek. Ez egészen 1717-ig tartott, amikor Szabadkán is ferencrendi kolostor, majd templom épült. Ez a missziós munka nyilván már a török időkben, 1686 előtt is folyt, az addig felszivárgott bunyevácok között. 1687-ben újabb bunyevác rajok érkeztek tizennyolc ferencrendi barát vezetésével Szabadkára, kisebb részben Szegedre. Ezek a szerzetesek azonban nem maradtak velük, visszamentek Dalmáciába. A pasztorációt továbbra is az alsóvárosi klastrom látta el, amelynek tagjai közül többen tudtak bunyevácul. 198 A szabadkai bunyevácok — amíg lehetett — mindig nagyszámmal jelentek meg meg az alsóvárosi havibúcsún, ahol külön miséjük és bunyevác prédikációjuk volt. Olykor évközben is eljöttek, hogy a Csöpörke-kútból orvosságul vizet vigyenek magukkal. Máshol szólunk azokról a határpörökről, amelyek 1748-ban békés megegyezéssel végződtek. A két város jószomszédi hkapcsolata ezentúl töretlen. Szabadka többfelől jött magyarságának szegedi elemei is vannak. A XVIII. század folyamán számos szegedi polgárcsalád telepedett itt le. 199 „Szabadka jelenleg magyar törzslakosai — írja 200 szegedi társadalmi hagyományok alapján Vass Pál —, melyek a tisztán magyar köröket képezik, kevés kivétellel Szeged-alsóvárosi és alsó197 Kitűnő, teljesnek tekinthető gyűjtemény Inczefi G., Sövényháza és vidékének földrajzi nevei. Szeged 1958. 198 lványi I., Szabadka története. 199 lványi II, 270. Sajnos a részletezéssel adós marad. 200 Vass P., A gyarmatosító Szeged 9. 218
