Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
ezzel mondanivalóinak megbízhatóságát olykor veszélyezteti. A sal lángokból azonban jelentős, legtöbbször más forrásokból, analógiákból is igazolható nyersanyag bontakozik ki. Szemléletében, ábrázolásmódjában szinte paradox módon keveredik a hagyománytisztelet a racionalista kultúrember türelmetlen iróniájával és felsőbbségével. Ebből a szempontból különösen tanulságos „A babonák könyve", amelyet gazdag dokumentáció, biztonságos ember- és környezetismeret jellemez. 52 A kitűnően megírt, hatásosan érvelő munka elsősorban a szegedi nép egykorú hiedelemvilágára támaszkodik, amelybe ő maga is beleszületett, és otthonosan tájékozódik benne. Könyvének természettudományos módszere és szemlélete is mintaszerű, csak éppen az emberi szellem következetlenségeivel, a parasztság mágikus világképének akkoriban még szinte töretlen „logikájával" nem vet számot eléggé. Ezért nem is lehetett meg a maga idejében a kellő „fölvilágosító" hatása. * A szegedi népköltészeti gyűjtés halhatatlan mestere Kálmány Lajos (1852—1919) szintén a szegedi kegyes oskola népkutató hagyományaiból, Csaplár Benedek szellemi környezetéből nő ki. Páratlan szívóssággal, törhetetlen munkakedvvel, kivételes rátermettséggel küzdi föl magát tudományszakja legnagyobb magyar tekintélyeinek sorába. Munkássága a Városnak tett legértékesebb szolgálatok közé tartozik. Régóta virágzó felsővárosi család sarjadéka. A Kálmány írói neve, hivatalosan maga is egész életében a Kálmán szóalakot használta. A vízelőtti Kálmán (ma : Kálmány Lajos) utca éppen a család Ősi települési helyének emlékezetét Őrzi. A környezet az ő gyermekkorában a mainál sokkal jellegzetesebben Őrizte a szegedi múlt emlékeit és hagyományait. Az utca déli végén látta a görögöknek Mihály és Gábor arkangyalokról elnevezett templomát, amelyet a nép kiscerkó néven emlegetett, és az árvíz mosott el. A vízenjárók és kalmárok ősi védőszentjének, Miklósnak tiszteletére szentelt minorita templomban keresztelték, később a vele szemben álló, átépített Árpád kori Szent György templom, akkor már tornyososkola néven Kálmány Lajost is befogadta növendékei közé. Átellenben Dugonics Andrásnak egyszerű szülőháza, kissé messzebb a Deszkás temetőben, a felsővárosiak nyugvóhelyén pedig a sírja. A szülőháztól egy ugrásra a legnagyobb szegedi valóság, a Tisza, a szomszédban pedig az ősi sóház, amelynek alapításával várossá bontakozásunk megindult. Felsőváros — amelyet jólétéről, jókedvéről ebben az időben még gazdag város, selymös város, kényös város néven is emlegettek a jámbor Alsóvárossal szemben — Szeged törzsökös iparosságának: a szűcsöknek, tímároknak, kékfestőknek, halászgazdáknak, hajósoknak, hajóácsoknak fészke. Az utcaajtók elé ásott malomkövek és hajóorrok büszkén hirdették a nép a Tiszával való évszázados szövetségét. A különös alakú házak gazdájuk mesterségéről vallottak. Hírmondóul megmaradt bellolük Felmayer tímárcsalád háza (Maros utca 26) és a Zsótér-nemzetség — 1966-ben sajnos, lebontott — gabonaraktára (Kálmány Lajos utca), a szegedi klasszicista építészet egyik legjellegzetesebb emléke. A Kálmán család Ősi otthona még mindig az utódok kezén van, és a mai Maros utca 22. számú ház helyén állott, belső végével azonban kiszolgált a Kálmán utcára. A családban örökletes a tímár mesterség. A dédapa : Kálmán Ferenc a magyartímárok céhében szolgálómester volt (1802). A nagyapa: Kálmán Ferenc (1794—1861) éppenúgy, mint az édesapa: szintén Kálmán Ferenc (1819—1882), aki egyébként a piaris52 Varga J., A babonák könyve. Arad 1877. A magyar orvosok és természetvizsgálók 300 forinttal jutalmazták a művet. 2* 19
