Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

ÖTÖMÖS tanyaközség Zákány, Rúzsa, Pusztamérges, Üllés szomszédságában. Területe 1960-ban 5394 kat. hold, lélekszáma 1385. Régi forrásokban olykor Öttömös, Ettemes alakban is olvasható. Török családnévi eredetű helynév,

166 amely középkori kun szállásra utal. Valamikor temploma is volt. A hódoltság idején elenyészett, és pusztaként a Város birtokába került, amely azonban 1836-ban Újszegedért cserélte el a királyi kamarával.

167 Az állam kezébó'l ezután Magyar János kisszállási jószágigazgató és rokona, Skopecz József egri kanonok birtokába jutott. Ama családéba, amelyró'l Magyar László híres utazó, a dél-afrikai Bihé királya is származott. Másik tagja Magyar Imre kúriai bíró (+1871) ide erdó't telepített.

168 Az egykori szép útszéli platánoknak már csak a híre él. Ő maga egy kis fenyó'erdó'be temetkezett. Magányos sírját máig gondozzák. A pusztát a Magyar család a múlt század utolsó évtizedeiben (1897) parcellázta föl. Itt azonban álljunk meg. 1893-ban a tanyán élő, alsóvárosi eredetű Farkas-Csamangó család népes küldöttsége kereste föl a Város polgármesterét, Pálfy Ferencet. „Apáról-fiúra maradt — írja

169 az egykorú újsághír — a családi hagyomány, hogy a 4000 holdas Ötömös a Csamangó famíliáé. Akkor veszik vissza a Várostól, amikor akarják, mert nem törvényes vagyona az, csak zálogba van adva a nömös Városnak." Csamangóék úgy tudták, hogy egyszer, amikor lovat, ökröt akartak az ó'seik vásárolni, kézizálogként lekötötték ötömösi birtokukat Szeged városának. A Város később elbirtokolta, mert a visszaváltás nem történt meg. A tanyán élő Csamangó család a Víz után többször megkísérelte állítólagos jogainak érvényesítését, de sikertelenül. 186 MNy. 1915, 147. 167 Reizner, II, 36; Vö. még: A Csamangóék öröksége. Az ötömösi puszta történetébőL SzN. 1893, 80. sz. 188 Kiss F., Szeged erdészete. Erdészeti Lapok 1939. 169 Nem állhatjuk meg, hogy a deputációról — talán Tömörkénytől — írt, élettől duzzadó riportot ne közöljük: ,,Összeszedelőzködtek Csamangóék és csapatostul bekerültek a polgármester elé, mert nagy sor készül a tanyákon, a Csamangó Illések famíliájában: a régi funtust, az ötömösi nemesi birtokot kell visszaszerezni a Várostól, mert a híres Csamangó ősöktől leszármazott Illések csak tenyérnyi szélességű földszalagokon gazdálkodtak már. Nem az ősi vagyon fogyott, Csamangóék szaporodtak veszedelmes módon. A legöregebb élő Csamangó tiszta bizonyosra emlékezik arra, hogy Ötömös, a híres nemesi fundus, amely most Szeged városnak a tulajdona, valamikor a Csamangó nemzetségé volt. Az öreg Illés maga mellé kerített vagy tíz fiatalabb Illést és beállított Pálfy Ferenc polgármesterhez a torony alá, ahol .Jogtalanul bitorolják" a Csamangó nemzetség igaz tulajdonát. Megkövetjük a tekintetös urat, adja vissza a nömösi jussunkat. A nömösi jussot? Igön, az ötömösi pusztát, már hogy a miénk vót az, igazi jussunk nekünk. Igaz jussuk? Ah hát! Ha igaz jussuk, keressék a törvényes úton az igazságot. Nem addig az tekintetös uram! Muszáj azt most mán minékünk ideanni, ha akari, ha nem. A jószívű polgármester türelme fogyni kezdett. Menjenek Isten hírével. De hallja a tekintetös úr, életveszödelöm lösz ebbül. Micsoda életveszedelem? Igön, az hát! Illés — szólott most a polgármester szigorú hangon — huszonötöt veretek kigyelmetekre, ha rögtön el nem takarodnak innen. S az életveszödelömmel fenyegetőző Csamangó deputáció szép csöndesen kiballagott a polgármester szobájából. Mormogva, dörmögve hajták félre vállukon az ősüktől örökölt subájukat.." Csamangóék deputációban. SzN, 1893, 79. sz. 207