Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
házakban, buckaoldalakba vájt barlangokban laktak. A nagy szegénység miatt eleinte a halasi határban, az ottani gazdáktól harmadosföldeket is fogtak, arattak is nekik. Ormódi szó'lejének mérgesiek ajkán máig telep a neve. Mintegy 150—200 munkás járt ide állandóan dolgozni, akiknek számára Ormándi a házakat is építette. A szakmányos néven emlegetett munkások az első időkben a buckákat kubikolták, egyengették. Majd az egész szoló'telepet 180 táblára különítették, tehát egy-egy szakmány átlag 1,5 holdas egységekből állott. Minden szakmányosnak volt ilyen táblája. Ezt gondozta, művelte egész éven át. Volt olyan ember, aki 10 éven át is ugyanazon egy darabot művelte. Járandósága volt 1 métermázsa búza, 3 rozs, felevesszó'. Mindezt házhoz szállították. Bort, szőló't nem kapott. Emellett odahaza végezte a maga munkáját. * MINDSZENT Hódmezővásárhelytől északra eső mezőváros a Tisza bal partján, a szegedi nyelvjárásterület északkeleti sarkában. Területe 1960-ban 10 925 katasztrális hold, lélekszáma 9179. Mindszent falut a középkorban kun településként emlegetik (1423), később földesúri birtok lett. A hódoltság idején sem enyészik el, népe színmagyar. Jelentős a búza- és kölestermelése, disznótartása, méhészete. Nyilván szegedi vándorhalászok is fölkeresik. Valószínűleg Mindszent szomszédságában terült el, talán azonos is volt vele, Apor (1332, fekvése ismeretlen), hiszen a XVII. század végén Apormindszent néven is előfordul. A templom védőszentjének neve eszerint tehát fölváltotta a közékori falunevet. A XVIII. században elvétve Tiszamindszent neve is járja. A kamara a Királyi-családnak juttatja a falut, amely később a Mindszent-algyői latifundiummal 1733-ban Erdody György birtokába jut. Úrbéri szabályzata 1772-ben lép életbe. Ismeretes az a bérleti szerződés is, amelyet a falu a genuai urakkal, a Pallavicini-család jogelődjével kötött (1777). Ezt többször is megújították. 145 Nagy terhet jelentett az elofogatozás, régies nevén hetelés: Szegeden állandó készültségben kellett a falunak hámos fogatot tartania. Miután Mindszent nem volt szerződéses dohánykertész falu, a jobbágyfelszabadító törvényeket a birtokos családnak végre kellett hajtania. A zsellér lakosságnak azonban szűkösen jutott föld és így a múlt század második felében itt bontakozott ki az ország egyik legnépesebb kubikos közössége. Kétségtelen, hogy Mindszent hódoltság utáni újjászületésében részük volt az odavándorolt szegedi halászoknak. Kifejlődött a szegedi fisérektol irányított halhasítás is. Virágzott a super, azaz hajóácsipar is. Mindszent családnevei kevéske palóc nyomot nem számítva, túlnyomóan a szegedi nagytájra utalnak. A hódoltság korából, a XVII. század derekáról: Ágoston, Ambrus, Bánfi, Borsos, Bozsó, Csatri, Fodor, Füsűs, Gémes, Gulyás, Gyapjas, Kajla, Kató, Korom, Molnár, Nagy, Siha, Szekeres, Szűcs, Tóth, Vajda, Varga. 116 . Népe színmagyar. 145 Máig használható áttekintés Keller L., Mindszent története 1700—1900. Mindszent 1900. 200
