Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

ság templomát. A magyar nép Mária Terézia támogatásával települt meg ismét a faluban (1774), kis részben Szeged népéből is. így nyelvére már nem az ö-zés, hanem az újjátelepült Bácska ё-zŐ tájszólása jellemző. Az új templom (1814) sajnos nem nem újította föl a középkori Márton-titulust. A szegedi szomszédság magyarázza, hogy a modern jugoszláviai paprikakultúra megteremtésében Horgos mellett különösen Martonos magyar népe jeleskedik. MÉRGES, hivatalos nevén Pusztamérges buckás, terméketlen futóhomokon 1902ben keletkezett, boráról máris elhíresedett tanyaközség.

144 Területe 4237 katasztrális hold, lélekszáma 1954 (1960). A középkorban Asszonyszállása néven kisebb kun település. Az elnevezés arra utal, hogy templomának a Boldogasszony, Mária volt a patrónája. Romjai megérték a XX. századot, de birtokosának, a Wagner-családnak a tisztes maradvány útjában állott és széthordatta. A mérgesi puszta a hódoltság alatt a Város birtoka, később a német lovagrendé lett, majd a jászkun kerülethez tartozott, végül Jászberény városának kezébe jutott. A múlt század végén Meszes Mátyás bérleménye : jószág legel rajta. Jászberény városától betéti társaság szervezésével May R. Miksa szegedi bankár támogatásával Ormódi Béla bankár vásárolta meg. A mondáivá színeződött alsótanyai néphagyomány úgy tudja, hogy Mérgespuszta három jász testvér : Jász Ladány, Jász Berény és Jász Kisér birtoka volt. Tőlük vásárolta aztán meg Ormódi Béla. Jászberény boldog volt, hogy távoli, értéktelennek hitt pusztájától megszabadulhatott. Nagyobb birtokosok lettek a Meszes, Dobó, Wolford, Papp, Mucsi és a dorozsmai Gyuris család. Az egykorú egyházi anyakönyvek kétségbevonhatatlanul igazolják a leányegyházként kezdetben Majsához tartozó Mérges szegényparaszt népének szegedi eredetét. : Ábrahám, Bajorics, Bakacsi, Bálint, Berta, Börcsök, Csala, Császár-Pútyi, Csáti, Dobó, Faragó, Farkas, Fodor, Födi, Fürtön, Horváth, Högyösi, Jambrik, Jójárt, Kalmár, Kispál, Kocsis, Kocsis-Savanya, Kovács, Lasancz, Lovászi, Matók, Módra, Mulati, Némöt (Lepedő), Ördög, Rúzsa, Savai, Simon-Jójárt, Sója, Szabó-Doktor, Szalma, Szekeres, Szélpál, Szögi, Varga, Vass. Jöttek még a szegedi gyökérzetű Sándorfalváról, Kistelekről, továbbá Dorozsmáról is. Mérges népiségében, tájszólásában és hagyományaiban gyökeres szegedi jellegzetességek nyilvánulnak meg, amelyekhez a dorozsmai földről bevándorlottak ivadékai is alkalmazkodtak. A Várossal való kapcsolatait az 1926-ban megépített tanyai kisvasút is megerősítette. Ormódi könnyű föltételeket szabott. A legszegényebb embereknél megelégedett pár korona foglalóval is, hogy ide, ehhez a kietlen, terméketlen nek látszó homokbuckához kösse őket, és a maga 300 holdas telepítvényéhez olcsó munkásokhoz jusson. Számukra 600 négyszögöles telkeken 40 munkáslakást is építteti. A leendő falunak nagyobb ingatlant is ajándékozott, hogy a település jövőjét, a szőlőtermesztés virágzását, a lakosság állandóságát ezzel is biztosítsa. Pusztamérges területe 4000 holdnál több : eredetileg hepehupás, buckás, gyéren erdosített pusztaság. Az első földhözragadt telepesek bizony földkunyhókban, hant144 Grüner F., Pusztamérges története. Budapesté, п.; Még néhány adalék: Új község a megyében. Mérges puszta helyett Ormódifalva. SzN. 1908, 229. sz. Szécsy Gy., Pusztamérges. SzN. 1909, 192. sz. Zöldi M., Pusztamérges. SzN. 1918. 175. sz. 199