Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
tékessé váltak, a szerbek gyanútlanul ezeket is birtokukba vették, de a tulajdonjogot nem szerezték meg rájuk. A kamara viszont csak bérlőknek tekintette ó'ket, és a földeket állami tulajdonként kezelte. Végre 1882-ben a lakosság örökáron megváltotta ezeket az Überland néven emlegetett bérleteket. A betelepülő magyarok és németek ezekre a bérföldekre húzódtak, amelyeket a szerbekkel egyetemben szívós, önfeláldozó munkával tettek termővé. Szeged kirajzott családjai 1776-tól kezdve tűnnek föl a kikindai római katolikus egyház anyakönyveiben 101 . Tanulmányozásukra nem nyílt alkalmunk. * KIRÁLYHALOM egykori hivatalos nevén Horgos-Királyhalom, megkülönböztetésül a vele összefüggő, de még a Város ősi határához tartozó Szeged-Királyhalomtól, amely a mai Ásotthalom egyik határrésze. A név egyébként Ferenc József 1883. évi tanyai, ásotthalmi látogatásának emlékezetét őrzi. Az új megszállást rövid ideig Rúzsaháza néven is emlegették, egy Rózsa nevezetű zsidó vállalkozó, Ormódi Béla embere után, aki e Kárász-család birtokában lévő homokpuszta egy részét megvásárolta, és emberséges föltételek mellett parcelláztatta. Túlnyomóan a mi alsótanyai szegényparaszt népünk települt meg rajta. Ezekről az időkről Horgos jellemzésénél bővebben is szólunk. A népes tanyaközség hivatalos szerb neve Kraljev Breg, újabban Backi Vinogradi, gyorsan elterjedt magyar tükörszóval Bácsszöllős, amely egyúttal virágzó, még Ormóditól alapított szőlőkultúrájára emlékeztet. KISIRATOS, román nevén Dorobanti a középkori Nagyiratos falu helyén terül el Kelet-Csanádban. Borovszky Samu föltevése szerint nevét szépen festett, azaz iratos templomáról kapta. A régi falu a török időkben elenyészett. A hódoltság után az iratosi pusztát a kamara bérbe adta. Sok kézen megfordult, amíg a XVIII. század végén meg nem vásárolták. Nagyobb, Arad megyébe eső részén keletkezett a birtokosa után elnevezett Forray-Iratos, később Forray-Nagyiratos, majd egyszerűen Nagyiratos, románul Iratosul. A puszta egyik kisebb részének szintén birtokosa után Almásy-Iratos lett a neve. Ebből nem fejlődött falu. A puszta Csanád megyei, kisebb részén a Salbeck család telepített. Ennek Szálbekiratos, a mai Kisiratos lett a neve. A kitűnő Borovszky Samu Kisiratos újjáépítéséről szólva tévedett 102 , amikor azt írta, hogy a Salbeck család 1818-ban Nógrád és Arad megyei magyarokból telepítette. Kovács Ferenc legújabb kutatásai ugyanis kétségtelenné tették, hogy a falu megszálló népe szegedi dohánykertészekből került ki. Erről a máig töretlenül zengő ö-ző tájszólás, továbbá a családnevek: Almási, Bali, Csonka, Faragó, Gál, Godó, Kása, Máté, Némöth, Rigó, Sebők, Talpai, Torma is tanúskodnak. Jellegzetes helyi név a Szelleki, amely érzésünk szerint eredetileg ragadványnév volt, éspedig az ős ilyenféle szavajárásából : a szentlelkit neki! Föltételezhetően Nagyiratosnak is vannak szegedi eredetű családjai. A kutatás kárára olyan fiatalon meghalt Kovács Ferenc igen értékes, itt-ott azonban nem egészen kiforrott módszerek szerint szerkesztett, irodalmi nyelvre átírt gyűjteményében 103 tisztázza Kisiratos színmagyar népének szinte teljes egészében 101 Szentkláray /., Száz év 272. 102 BorCsan. II, 414. 103 Kovács F., Az iratosi kertek alatt. Bukarest 1958; Vö. még Bálint S., A békési magyarság szegedi csoportjai. SZKJMÉ 1961—1962. Orosháza 1963. 118. 183
