Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
szegedi, mégpedig gányó eredetét. Kovács könyvében meséket, balladákat, dalokat, játékszövegeket, lakodalmi költészetet, gúnyverseket, közmondásokat és találós kérdéseket közöl, amelyeket a folklór tárgyalásában mi is fölhasználtunk. A gyűjtemény legnagyobb értéke a Kőmíves Kelemenné két szép helyi változata. KISOROSZ, a középkorban Or őszi (1332), egykori hivatalos magyar elnevezéssel Torontáloroszi, mai szerb nevén Rusko Seb. Nagykikinda közelében elterülő falu, amelynek magyar többsége 1776-ban telepített szegedi és környékbeli dohánykertészeknek ivadéka. Eredetileg kamarai birtok volt. Későbbi tulajdonosai között ott a Csekonics-, Sina- és Zichy-család. Temploma 1802-ben épült Péter és Pál apostolok tiszteletére. Szegedi eredetű családjai közül legnépesebb a Berta, amelynek számos : Baka, Fekete, Luku, Csárdás, Haska, T'éra, Feszion, Koma, Szopi, Zsarkó ragadványnevekkel is megkülönböztetett ága van. Föltétlenül a mi népünkből valók még az Ábrahám, Bálint, Csányi, Csíkos, Csiszár, Dékány, Fazekas, G'édó, Hegyközi, Jéri (Tápén ragadványnév), Lőrincz, Nyári, Ördög, Talpai család. Beszédjük töretlenül őrzi az anyaváros nyelvi hagyományait. Kálmány Lajos gyűjtött — bár nyilván nem rendszeresen — Kisoroszon 104 . Azóta Kiss Erzsébetnek köszönhetünk kisebb, de értékes kéziratos népnyelvi, és a fönti családnévi anyagot, amely teljes egészében a szegedi hagyományt tükrözi. Kiss Erzsébet említi, hogy a falunak egyetlen, mintegy 3 km hosszú, nyílegyenes főutcája van. Mellékutcák csak bal oldalról ágaznak ki belőle. A lakosság leginkább dohányt és hagymát termeszt. * KISSZÁLLÁS. Hajdani kincstári puszta, majd uradalom, most tanyaközség. Területe 1960-ban 15 998 hold, lélekszáma 4710. Határrészei: Almajor, Alsókovácsgyöp, Belmajor, Bíbic, Edetanya, Fölsőkovácsgyöp, Imreszállás, Jánostelek, Kápolnamajor, Kenyérváró, Középkovácsgyöp, Mátyásmajor, Ódongókút, Sömlék, Tompamajor, Tormatanya, Tüskösmajor, Újdongókút, Újmajor, Zsindölyös. Az uradalom cselédsége a múlt század folyamán Mélykút, Jánoshalma zselléreiből és felvidéki szlovák idénymunkásokból, illetőleg ezeknek itt maradt, elmagyarosodott, eredeti vezetéknevüket azonban jórészt máig híven Őrző ivadékaiból, továbbá Tápiószele, Békéssámson, Mezőkövesd summásaiból, századunkban pedig még Szeged külső tanyavilágának szegényparasztjaiból verődött össze. Kisszállás régebbi történetéről nekünk itt nem szükséges szólanunk. Csak ott kezdjük, hogy 1802 után Halas városa bérelte. 1840 táján Stametz-Mayer bécsi bankár tulajdonába jutott, aki nagy befektetéssel urasági lakot, gőzmalmot, vasöntőt, szeszfőzőt, modern tehenészetet alapított rajta. A birtok leányági örökösödés útján a Boncompagni olasz hercegi családé lett, amelytől bérlőtársulatok árendálták. Utoljára 1925-tol a Kisszállási Részvénytársaság kezén volt. Ez mintagazdaságot létesített rajta, közben azonban cselédeiket kegyetlenül kihasználta. Az uraság csak őszi vadászatokon látta, ha látta, észrevette őket. Az uradalom az első világháború után vagyonváltság címén kénytelen 1500 hold földet fölajánlani. Erre a célra egy sívány homokpusztát engedett át, amely azelőtt meddő tehenek legelője volt. Istállójuk a mostani négyestelepi iskola helyén állott. 104 Kálmány II. XII. 184
