Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

KEGLEVICHHÁZA, népünk ajkán Keglovics, románul Chegleviciu vegyes ajkú kisközség, Kübekházától keletre. A középkorban Kőkenyér falu feküdt a helyén. Első előfordulása: 1030? Kwkyner. 1337. Kwkener. Már a Gellért-legenda is emlegeti. A török időkben elenyészik. A mai falu kincstári pusztára települt (1844) németekből. Nevét Keglevich Gábor kamarai elnök után kapta. Kevés magyar családja szegedi dohánykertészekből, felesekből, béresekből került ki. Jelenlegi népességi állapotát nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy szegedi ö-ző tájszólása töretlen.

97 KELEBIA évszázadokon át Szabadka városának birtoka, amelynek modern jelentőségét az adta meg, hogy a vasút kettészelte. Hosszú ideig járás, hasznavehetetlennek tetsző homokpuszta. Szabadka Szeged ösztönző példájára a vasút kétoldalán végighúzódó legelőt először 1893-ban, majd 1900-ban elárverezte. Ekkor került sor a ludasi és csikériai puszták hasonló módon való értékesítésére is, a vételár 20 évi törlesztése ellenében. A vásárlók leginkább szabadkai polgárok; városi tisztviselők, ügyvédek, tanítók, jómódú iparosok köréből kerültek ki. Főleg magyarok voltak, kis részben bunyevácok is. Akadt egy szegedi is: Tóth Mihály, városi főmérnök. Szeged a filoxéra-vész után főleg az értelmiség kezdeményezésére virágzó homoki szőlőkultúrát teremtett. Erről más helyen bőven szólunk. Ez a példakép ösztönözte a szabadkai polgárságot is. Minthogy pedig az alsótanyai szegény parasztok tanyásként, kapásként megismerkedtek a telepítés, művelés fortélyaival, a szabadkai birtokosok a keletkező hegyközségekbe őket fogadják meg, és építenek számukra állandó hajlékot, amelynek budárház, nekik pedig itt budár a nevük. Kelebiának éppen keleti, a szegedi földdel szomszédos határrésze: Fődijárás, amely nevét az itt legeltető híres alsótanyai juhászdinasztiáról kapta, Borista, Négyesjárás, a hajdani szabadkai úribirtokos bérlőkről elnevezett Vermesjárás, Szkenderjárás, népünk ajkán Cöndörjárás, Sztipityjárás, népünk nyelvén Tipics volt homokpuszta. Az ásotthalmi, királyhalmi modern szegedi szőlők folytatásaként, elsősorban szegedi munkáskézből itt született meg Kelebia máig virágzó, mind nagyobb jelentőségű borkultúrája. A több évtizeden át tartó szegedi bevándorlást elősegítette a trianoni béke, mert elakadt a szabadkai kisemberek kirajzása. A szabadkai birtokosok is elszakadtak szőleiktől, jórészt eladták Őket. A húszas években felaprózódva, a régebbi szegedi tanyások, bérlők és az újabban beszivárgó szegényparasztok kezére kerültek. így Kelebia lakosságának már mintegy kétharmada szegedi, leginkább alsótanyai: ásotthalmi, átokházi, mórahalmi eredetű. Ez az egyházi anyakönyvekből is világosan kitűnik: Ábrahám, Abrahám-Fúrús, Abrahám-Tandari, Apró, Bálint, Bánóczki, Barát, Bata, Berta, Bezdán, Bodó, Bózsó, Börcsök, Bubori, Csamangó, Császár, Csipak, Csiszár, Csordás, Dobó, Dunai, Engi. Farkas-Csamangó, Fodor, Födi, Futó, Gárgyán, Gera, Hegedűs, Hegedüs-Bite, Jakus, Jójárt, Kazi, Kéri, Kiri, Kispál, Kispétör, Kocsis, Kormányos, Kószó, Kothenc, Kotogány, Krisztin, Ladányi, Lasancz, Lázár, Makra, Martonyosi, Matók, Márki, Márton, Mig, Mityók, Módra, Mulati, Nacsa, Nagygyörgy, Némöt, Nyári, Oltványi, Ótott-Kovács, Ökrös, Ördög, Palatínus, Palotás, Papdi, Paplógó, Pigniczki, Pipicz, Puskás, Rúzsa, Sánta, Sárkány, Savanya, Sója, Szabó-Batancs, Szabó-Galiba, Szalma, Szekeres, Szél, Szélpál, Szögedi, Szögi, Szöröncsés-Fekete, Szűcs, Takács, Tanács, Tóth-Pözsi, Vecsörnyés, Vér, Virgonc. A szegediek endogám közössége csak 1945 után bomladozik, amikor számos leszerelt határőr, pénzügyőr, honvéd itt ragad, és szegedi családokba házasodik. 97 BorCsan. II, 313. Vö. még Szentkláray J„ Plébániák 314.; Vöő G. i. m. 181