Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

háza), Jaksa (Tömörkény), Jójárt, Kaczur (Kistelek), Kasza, Katona, Kocsis, Kónya, Komócsin, Kopasz, Kordás, Kormányos, Korom, Krizsán (Kistelek), Kucsora (Kistelek), Kurucsai (Földeák), Lippai, Magony (Sövényháza), Muhel (Kistelek), Nyári, Olajos, Ördög, Palatínus (Csanytelek), Pigniczki (Kistelek), Pozsár (Pálmonostora), Pölös (Félegyháza), Rabi, Répa (Félegyháza), Rúzsa, Sági, Sebők, Seres, (Félegyháza), Szalma, Száraz, Szél, Szénási, Szömörédi, Tisóczki (Kistelek), Törköly, Vincze, Vöneki, Ződi, Zsikó. DESZK, öregek ajkán D'észk, falu SzŐregtol keletre a Maros mentén. Kiterjedése 1967-ben 9040 katasztrális hold, lélekszáma 2890, ebből jó 300 szerb. ElsŐ előfordulása: 1490. Dezk. Borovszky Samu szerint

56 személynévi eredetű, talán a Desiderius régi magyar becéző alakja. Magyar lakossága a hódoltság idején megtépázva ugyan, de ülve maradt a helyén, azaz nem halt ki. A szerbek, kiszolgált határőrök 1746-ban telepednek a faluba, melyet Klárafalvával együtt a báró Gerliczy-család vásárolt meg (1801). Nevét népünk következetesen Gelice, általánosabban Gilice báró alakban emlegette. A környékbeli néphagyomány szerint Mária Teréziától azért kapták a birtokot, mert egyik ősük szépen tudott tárogatózni. Azt is a hagyomány tartja, hogy az uradalom vízjárta kiegészítő területeit a birtokszerző Ferenc úgy vásárolta meg, hogy csónakon járva mérték föl, holdanként egy aranyért. A szabadságharc idején az egész falu leégett, de hamarosan újjáépült. A kastély és park napjainkban csonttuberkulózisban szenvedő betegek országos jelentőségű szanatóriuma. A falu szerb lakossága mellé katolikus délszlávok, Kálmány Lajos szerint sokacok is települtek, akik azonban hamarosan beleolvadtak a magyarságba. Már régóta csak a nevük (Káity, Pópity, Frányó, Szirovicza) árulja el eredetüket.

57 A múlt század legelején szegedi dohánykertészek is megjelennek a faluban. Később néhány dorozsmai család is itt keres megélhetést magának. A Gerliczy-uraság az első világháború után, a búzavaluta korszakában elhatározta birtokainak a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár bevonásával való parcellázását. A föltételek kemények voltak, a nép azonban vállalta, mert bizakodott a búza akkori magas árának állandóságában. Félix báró és a bank a formális jogra támaszkodva a támadt port megnyerte és ezzel 250 családot tett tönkre.

58 Az első világháború után számos szerb család Jugoszlávia javára optait, és bánáti magyarokkal cserélt birtokot. így aztán néhány tiszaszentmiklósi, padéi, jázovai és egyéb hasonló helyről származó famíliával is találkozunk, akikkel szülőfalujuk hagyományvilágáról is beszélgettünk. Deszk szegedi, illetőleg temesközi eredetű magyar, elmagyarosodott családjai : Agócsi-Kiss, Ambrus, Bakos, Bán, Bárdos, Borka, Csanádi, Csehók, Csikós, Dékány, Fodor, Forintos, Frányó, Kasza, Káity, Kocsis, Kószó, Lakatos, Muhari, ördög, Papdi, Paplógó, Pipicz, Pópity, Szirovica, Szögi, Török, Vecsörnyés, Vér, Vidács. A pravoszláv endogámiában élő szerbség mindennapja, viselete már nem tér el a magyarságétól. Ősi szokás alapján szegény sorsú deszki szerbek látták el még századunk első évtizedeiben is a tiszai hajóvontatást. Erről azonban más vonatkozásban szólunk bővebben. Sajnálatos, hogy a szegedi táj sokrétűsége, néprajzi kutatása még alig szentelt figyelmet a velünk együttélő népek : így a szegedi, szőregi, deszki, újszentiváni, gyá56 BorCsan. II. 135; TorMon. 38. 57 Kálmány L., Boldogasszony 23. 68 Szivessy L., A Gerliczy-birtok. Délm. 1927, 243. sz. ; Dénes /., A deszki parcellázás. 250 magyar család élet-halálharca. Budapest é. n. [1933]. J60