Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

»családoknak haszonbérbe. Az így támadt kincstári dohánykertészségek 100—200 családból tevődtek össze, és legtöbbször a kincstár előzetes megkérdezése nélkül községekké alakultak. „A haszonbérlő dohánykertészek kötelezve voltak bizonyos földterületen dohányt termelni, és a dohány felét ingyen, másik felét megszabott árban a kincstárnak átadni." A bérlő társaságok gondoskodtak földről az iskola, templom, pap, jegyző számára is. A kincstár kamattalan pénzelőleggel, épületfával, dohánykukával is támogatta Őket. Az 1873. évi XX. törvénycikk kimondja az addig haszonbérelt kincstári birtokoknak törlesztéssel való eladását. Az über land, másként überlandialis föld

151 voltaképpen maradványföld volt : művelésre eredetileg alkalmatlan terület, amely csak gondos munkával vált termővé. A bánáti urasági földek telkesítése után fennmaradt földeket az uraság tetszése szerint bérbe adhatta. Ezekre szegedi dohánykertészek is települtek. Különleges föltételek és körülmények között születtek a XVIII. század folyamán a bánáti katonai kormányzóság területén a gewehrscheinista, gewehrnista, vagyis határőr faluk (Újszeged, Térvár, Majdan), még a vármegye visszaállítása előtt. Ezek fuvarozási és egyéb kötelezettségek fejében házhelyet, haszonbéres kerti földet kaplak, amelyet valamikor gewehrscheinista telek néven emlegettek a hatóságok. A földesúrral, illetőleg kincstárral kötött szerződésben minden gányócsaládnak egy-egy numerus föld járt jogokkal és kötelezettségekkel. A numerus, parasztosan nomërus, numera eredetileg falusi háztelket, portát jelentett, amelyhez szántóföld is tartozott. Főleg gányófalukban emlékeznek rá, és nyilván csak a XVIII. századi újjátelepítések idején, az allodiális gazdálkodás függvényeként bukkannak föl. Nagyságuk falunként változik, de általában 20 hold körül mozognak. Haszonbérük holdanként 2—3 ezüst forint. így Újkígyóson eredetileg 5 kishold belsőségből és 20 kishold határban elterülő szántóból álló birtokegységet jelentett. A belsőségen volt régebben a ház és a dohányföld. A külsőség, szántó nagysága természetesen az eredeti, 1815. évi kiosztáshoz képest az idők folyamán már nagyon megváltozott. Kübekházán a numerus 16 hold volt, amelyből 12 hold szántó, 1,5 hold kaszáló, 1,5 hold legelő, 1 hold beltelek és kert. Jázován 14 holdból álló birtokegység, amelyhez a vízvette területek árvízmentesítése után még 1 hold járul. Ez a terület ma már sok apró, szétszórt birtokrészből áll. Tordán volt nagynumera 25, és kisnumera 17,5 hold. Ószentivánban 95 numera volt, amely egyenként 16 hold földből állott. Ebből 3 hold kötelező dohányföld, 3 legelőrész, a többi saját, tetszés szerint fölhasználható tulajdon. A sövényházi nomërus 16 hold belsőségből és 13 hold legelőből állott. Ismeretes volt egyébként valamikor Tápén is. Itt azonban a nagyságára már nem emlékeznek. Dohányföld is tartozott hozzá. A pajor ismeretes, illetőleg emlékezetben él Tiszaszentmiklóson, Padén, Szőregen : 32 holdból álló birtokegység, amely több helyen lévő kisebb földrészekből is állhat. Kisebb egységei a 16 holdból álló félpajor és a 8 holdnyi fertály. Tiszaszentmiklósnak valamikor 170 pajorja volt. A pajor emlékezetét Tápén a réti Pajor, Pajorok dűlőnév is Őrzi. Részei: Alsópajor, Fölsőpajor. A Tisza szabályozása előtt a tápai gazdáknak itt cölöpökre épített istállóik voltak, sőt magasan álló karámokat is építettek, ha hirtelen áradás öntötte volna el a réti legelőt. Sokszor csónakon vitték ki a Pajorba a jószágot, ahol az 151 Kiss K., Az überlandföld. Szeged 1899. 152 Kálmány II, XXI. 138