Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A szegedi dohánykertészek lehetőleg időbeli sorrendben fölsorolva, puszta magukban vagy más népekkel, népelemekkel összefogva a következő Csongrád, Torontál, Temes, Csanád, Békés, Arad megyei, bácskai birtokokra, illetőleg helységekbe települtek : Szőreg (1712, 1785), Kiszombor (1712), Makó (1712, de nyilván már előbb is), Deszk (1712? 1801), Sövényháza (1720 táján), Mindszent (1720 táján, halászként talán már előbb is), Földeák (1729?), Röszke (1740 táján), Ludas (1740 táján), Százegyháza (1743, később feloszlik), Mártély (1758), Majdan (1770), Rabé (1773), Béba (1773), Pusztakeresztúr (1773), Torda (1776), Kisorosz (1776), Budzsák (1776, a múlt század legelején fö\osz\ik),Nagykikinda (1776 táján), Klárqfalva (1777), Térvár (1777), Újszentiván (1777), Csanytelek (1777), Törökkanizsa és Jozefova (1780 táján), Monostor (1782), Cra&ű (1782), Morotva (1782, de 1832-ben föloszlik), Гё/уаи (1783), Ószentiván (1783), GJŰ/Ű (1783), Ráckörösztúr (1783), Bakóvár (1783), Padé? (1784), Lukácsfalva (1785), Vërbica (1785), Kissziget П785, a szabadságharc alatt elpusztul), Verbovicasziget (1785, a szabadságharc alatt elpusztul), Töröktopolya (1790), Ótelek (1793 táján), Cmy;ű (1794), ^eoí/ra (1795), Magyarszentmihály (1796), 7ö7?a (1797), Porány (a XVIII. század legvégén), C'érnabara (1800 táján), Lé?/e (1800 táján), Tiszaszentmiklós (1803), Magyarszentmarton (1806), Száján (1806), Vödrösháza (1808, később föloszlik), Jázova (1810), Hodics (1810), Bégaszentgyörgy (1810), Újkígyós (1815), Akács (1817), Kisiratos (1818), Majláthfalva (1819), Albertfalva (1819, de már 1825-ben föloszlik), Kirigyháza (1820, később föloszlik), Oroszlámos (1820), Törökbecse (1820), Vrányova (1820), Dézsánfalva (1821), Л/?яш (1821), Sög (1821 után), Imretelek (1825, de 1870 táján föloszlik), Udvarnok (1825), Ferencszállás (1830), Szentmihálytelek (1830 táján), Battyánháza (1838), Tiszahögyös (1838), Tamásfalva (1840), Pusztaföldvár (1841), Dombiratos (1841), Г/у/я/и (1842), Kübekháza (1843), Zimándköz (1843), Keglevichháza (1844), Urményháza (1844), Sasülés (1848 után), Ötvösd (1869), Józsefszállás (1869), Bácsgyulafalva (1883), Simonyifalva (1883), Felsőmuzslya (1890). Kisebb szegedi magyar elemeket emlegetnek még Neuzina, Zichy falva, Klopódia, Udvarszállás bánáti, Dezsőháza Arad megyei falukban, amelyek így még tisztázásra várnak. Ezenkívül a kutatás bizonyára még más helységek lakosságáról is ki fogja mutatni, hogy egészében vagy részben szegediek telepítették be. Az adatszerű bizonyításra az egyes helységek ismertetésénél kerül sor. A telepítők vagy az új földesurak (Torda, Csóka, Száján, Kisorosz, Tiszaszentmiklós, Törökkanizsa, Terján, Lukácsfalva, Tamásfalva, Újkígyós, Deszk stb.), vagy Szeged városa (Kistelek, Újszeged, szőreg, Szentiván, Rabé, Röszke, Szentmihálytelek stb.), esetleg maga a a kamara, vagyis a magyar kincstár (Magyarszentmárton, Majláthfalva, Dézsánfalva, Apáca, Kisiratos, Dombiratos, Ótelek, Kübekháza,. Gyulafalva stb.). E folyamatokat a kutatás lényegükben, de inkább csak körvonalaikban már föltárta. Az egyes helységek jellemzésénél olykor visszatérünk hozzájuk. Szükséges azonban még a múlt század derekának megújuló kamarai telepítéseiről, majd az Überland és gewehrscheinista földkről szólanunk. A kincstári birtokokon — fejtegeti Csernovics

150 Diodor — V. Ferdinánd idejéban a dohánytermelés is kezdett föllendülni. Az udvari kamara birtokokat kamarai igazgatóságokra, ezeket meg kamarai tiszttartóságokra osztotta. A birtokokat bérlő társaságoknak adták, majd ezek 8—18 katasztrális hold részeket adtak egyes 150 Csernovics Diodor műve szerint mindjárt meg is váltotta magát Urményháza, Magyarszentmárton, Kübekháza, Keglevichháza, Pusztaföldvár, Dombiratos, Kisiratos. 137