Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Teljesítése érdekében főleg Mórahalom és részben Csórva területén újra 12 ezer hold pusztaföld 30 évre való bérbeadására kerül sor. E területeket nagyon öregek máig harmincéves járás, harmincéves fődek néven emlegetik. A földeket úgy kívánta a város bérbeadni, hogy a harminc esztendőre esedékes, holdankénti átlagos 50 forint haszonbért előre, a befizetésre kitűzött határidőre törlesszék az érdekeltek. Amint a Város szándékának híre futott, Kecskemétről mindjárt érkezett ajánlat. Ez a szegedi gazdákat gyors elhatározásra késztette. Kedvüket fokozták a krimi háború következtében magasra szökött gabonaárak is. Voltak olyanok, akik örökföldjüket eladták, hogy minél nagyobb bérleményhez jussanak.

124 1854. augusztus 29-én 260 szegedi gazda kölcsönös kötelezettséggel szövetkezett a szerződés megkötésére. Sajnos, névsorukat szorgos kutatás ellenére sem tudtuk föllelni. Hatalmas népvándorlás indult meg a mai szegedi tanyavilág külső tájaira, a járások feltörésére. 1 hold, 1200 négyszögöl haszonbére a harminc esztendőre tehát 50 forint, öszszesen 600 ezer forint. Ez elég méltányos árenda volt, még abban az időben is. Ha a bérlők nem teljesítik kötelezettségeiket a megadott fizetési határnapra, akkor a bérleményt és a rajta található termést egyszer s mindenkorra elvesztik. Engedményre nem számíthatnak. Bérletükön gazdasági épületeket bejelentés kötelezettsége mellett építhetnek. Ezt elbonthatják, ha a bérlemény megszűnik. így egyeztek akkoriban a gányófalukban is. Az ültetett fát kötelesek otthagyni. A bérlő-társaság egymásért in solidum, azaz egészében áll jót.

125 A város hamarosan 20 ezer forint évi bér és az adó lefizetése mellett átengedte az összes községi legelőt is ugyanazon bérlőgazdaságnak. „Ez azonnal nekiesett — írja egy szemtanú

126 — a Város körüli nyomás felszántásának, és abból egy jó nagy, részt magához ragadván, annak ellenére, hogy a legelő tőle később visszavétetett ellenére írott szerződésének, mely szerint neki a 12 ezer hold a külső homoki legelőből volt kiadandó — a Város körüli feltört nyomásföldeket mai napig bírja, sőt a 30 éves bérleti összegből mai napig is 37—38 ezer forintot azon oknál tart vissza magánál, mert — s ebben igaza van — a múlt évben történt adóleengedésekből a bérlett területre eső adórész arányos beszámításához igényt tart." A harmincéves földek, városi bérlemények népesedése, tanyásodása a múlt század utolsó negyedében már hasonlatos a belső részek: Domaszék, Feketeszél, Zákány példaképül szolgáló tanyavilágához. Mórahalom, Csórva, Ásotthalom most kirajzott lakossága részben a belső tanyavilág fiatalabb nemzedékeiből kerül ki, amelyek inkább vállalják a bérlősors kockázatát, semhogy a szülői birtokon meglett, családos fővel is a nagycsalád avuló hagyományai és kötöttségei szerint éljenek, és várják a szülők halálát. A tanyán különben is korán szoktak nősülni. Sokszor előfordult, hogy ezek a bérlővé lett fiak a Város földjén már tisztes, gondtalan megélhetést tudtak biztosítani, amikor szüleik meghaltak, vagyis a jusshoz hozzájuthattak. A múlt században még akárhányszor tíz-tizenkét gyermeket is fölnevelt egy házaspár. Ennek következtében az örökösödésnél az ősi birtok nagyon megoszlott. Miután pedig a föld ára a belső tanyákon magas volt, az örökösök legtöbbször eladták, és a dorozsmai, majsai, halasi határnak a múlt század utolsó harmadában eladásra, tagosításra, illetőleg felparcellázás alá kerülő pusztáin sokkal többet tudtak rajta vásárolni. Az új birtokon keményen meg kellett dolgoziok, amikor eljutottak arra 124 Reizner III, 433. Vö. még Bálás M., Szemenszedett adatok szabad királyi Szeged város közvagyoni helyzetéről. Szeged, 1867. 125 Reizner III. 434. Vö. még Benke J., Értesítés Szeged szabad királyi város és annak közlegelőit haszonbérbe tartó mezei gazdák között elintézés alatt levő hasznonbéres ügy állásáról. Szeged 1869. 126 Bálás 13. 12S