Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

a termelési színvonalra, amit a szegedi földön elhagytak. Erre majd még visszatérünk. A másik társadalmi folyamat, amely a szegedi határ külső részeinek, a még megmaradt járásoknak, így külső Csorvának, Keresetnek és Átokházának, továbbá Csöngőiének benépesítéséhez vezetett, a szegedi nagy árvíz (1879) nyomán bontakozott ki. Számos család a tanyára, tanyai rokonokhoz menekült, és nem is tért többé vissza, mert a Városban a Víz után megdrágult az élet. Akadnak olyanok is, akik az árvíz után ragadnak vándorbotot a kezükbe. Az újjáépítést ugyanis előírások szabályozzák, az építkezés a Városban sokba kerül, bár kedvezményeket adnak hozzá. Az új, urbánusabb életformával sem tud mindenki megbarátkozni. A kártérítések összegéből, megtakarított kubiknapszámokból sokan fognak^ azaz bérelnek járásföldet maguknak, és ott kezdenek új életet. Az újjáépítés roppant összegeket emészt föl. amelyeknek tekintélyes részét közadók, községi pótadók formájában éppen az őstermelő lakosságra hárítják. Ez a legközvetlenebb szegedi oka a tanyai élet állandósulásának. Sebők Zsigmond, a későbbi jeles ifjúsági író, aki a nyolcvanas évek elején a Szegedi Naplónál kezdte pályáját, tanyai népünknek a Várost hazaként, otthonként emlegető szaváról elmélkedve 127 ezt írja : a szólásmondás „régi viszonyon alapszik, midőn a tanyák még csak a városi polgárok külső gazdasági épületei voltak, hol csak a munkaidőn lakott, jobbára a férfinép. Akkor még a város volt az igazi otthon ... A tanyaház lakószobájának bútorzata sem volt, a lakosoknak a puszta föld volt az ágyuk, szalma, bunda a párnájuk, kemencepadka a székük. Most már ez megváltozott. A tanyai nép többsége künn lakik állandóan és a házak lakhatóan vannak berendezve. Lassanként mind künnlakókká válnak: segítik hozzá a rossz utak, a vámsorompók és az — államkölcsön. Hanem azért a „haza" mégiscsak ott van, ahol a nagy, fényében csillogó új város látszik." A Város újjáépítésével megnövekedett szegedi közterhek alól való szabadulás egyik további tanyai módja az, hogy éppen most, a nyolcvanas évek legelején kezdődik meg egy hatalmas, népvándorlásszerű migráció a dorozsmai, halasi, majsái, félegyházi határba, amelynek gazdasági élete eddig néhány évtizeddel járt a szegedi nyomában. Az itteni járásoknak, többek között a redemptus ivadékok javára tagosított halasi határnak bankok közbejöttével való árverezése és hosszúlejáratú kölcsönre való eladása most kezdődik meg. A lehetőségekből szegedi kisparasztok derekasan kiveszik a részüket, mert a helybeli jómódú őslakók megrettennek a hatalmas, kilátástalannak tetsző feladattól : e homokpuszták termőfölddé szelidítésétől. A szegedi nép már kijárta a maga kemény iskoláját, a homokot alaposan megismerte. Mindebben természetesen benne van a kor kapitalista szelleme, mohó birtoklási vágya is, továbbá fölismerése a vasút terjedésével jelentkező konjunktúrának, az önnellátásból kilépő, üzemesített tanyai gazdálkodás korszerű lehetőségeinek. A szegedi településeket később egyenként is bemutatjuk. Távolabbi kirajzások A szegedi nagytáj népesedéstörténetének, népéletének különleges, nagyjelentőségű kezdeményei — a tanyavilág kibontakozása mellett — a dohány terjedésével függenek össze. 127 Sebők Zs., A tanyák világában. SzN. 1885, 151. sz. 9 A Mona F. Múaeum Évik. 75. II. 129